Először találkoztam a párom új családjával, az apósom olyat mondott a bemutatkozásnál, hogy rögtön szakítottam

Nem olyan régen ért véget az utolsó kapcsolatom, de soha ennyire viharos szakításban még nem volt részem. Szinte szavakkal kifejezhetetlen, ami történt. Egy kellemes társasági eseményen ismerkedtem össze Lacival. Mindketten félénk, halk szavú emberek vaoltunk, valahogy azonnal kialakult közöttünk a szimpátia még úgy is, hogy ennyire félénkek voltunk. Egyre több időt töltöttünk egymás társaságában: fagyizni jártunk, meg moziba és színházba. Tetszett, hogy milyen kitartóan udvarol, egy idő után azonban furcsa lett, hogy nem kerültünk egymáshoz a négy falon belül közelebb. Mikor finoman rákérdeztem ennek az okára, tényleg finoman, mert nem akartam valami vágytól fűtött macának tűnni, akkor azt válaszolta, hogy a szülői bemutatás mindenképpen meg kell ,hogy előzze az első közösen töltött éjszakánkat.

Viszont figyelembe vette az erre irányuló igényemet, így még azon a héten le is szervezett egy találkozást a családjával. Nagyon izgatott voltam, készültem a nagy napra. Odaértünk és egy kellemes, takaros család fogadott. Beinvitáltak, bemutatkoztunk, teával és süteménnyel kínáltak, majd az édesanyja elnézést kért és kivonult a szobából, a párom lánytestvéreivel együtt.

Furcsa csend telepedett rá a szobára, majd az édesapja megköszörülte a torkát és beszélni kezdett:

Csinos lány, fiam Gratulálok. Áldásom adom a kapcsolatra és élek az első éjszaka jogával.

Lacira néztem, majd az apjára, azt hittem ez csak egy ízléstelen vicc, de nem. Nem az volt. A párom mondta, hogy amikor nekem megfelel, akkor sort keríthetnek rá és akkor mi is egymáséi lehetünk.

Az apósom szörnyű kérése ott visszhangzott a fejemben és nem akartam elhinni, ami az elmúlt két percben történt. Valószínűleg az arcomra volt írva minden létező érzés, ami dűlt bennem, mert nyugtatni kezdtek, hogy ez nem személyes, náluk ez a szokás, a tradíció, már generációk óta és Laci eddigi barátnői ezt megértették. Biztosított, hogy semmi nem fog változni közöttünk, após-meny viszonyban maradunk és ez szimplán udvariasság.

A hányinger kerülgetett amikor felálltam és szó nélkül az ajtó felé indultam. Laci azt mondta, hogyha kilépek az ajtón nincs visszaút, de a mondat végét már nem hallottam. Nem is akartam, hogy legyen. Életem legszörnyűbb élményében volt részem és nem akartam hogy akár egy perccel is tovább tartson, egyértelmű volt, hogy a szakítás mellett döntök. Laci nem keresett többet, de nem is baj. A társkereső irodának pedig jeleztem az esetet, hogy lehetőleg egy másik nőt megkíméljek élete legkellemetlenebb pillanatától.