Követtem a férjem amikor horgászfelszerelés nélkül ment pecázni, szívbemarkoló felismerés volt, hogy melyik háznál parkolt le

Az utóbbi időben kevés időt tudtunk a férjemmel együtt tölteni. Neki is sok volt a munkája, túlórázott, engem is elhavaztak a feladatok, így aztán jó ideje nem szerveztünk semmilyen közös programot. Meg volt beszélve egy vasárnapi kirándulás, amit végül lemondott azzal a felütéssel, hogy a haverjaival már lebeszélt egy pecázást, csak nem emlékezett, de sajnálja nagyon. Természetesen írégi, hogy bepótoljuk. Eleve is gyanakodtam, hogy valami nem az igazi, de aznap bizonyosságot nyertem a turpisságról: horgászfelszerelés nélkül indult neki a haverokkal közös pecakalndnak és nem nagyon jött vissza a felszerelesért, olyan időpontban sem, amikor már mindenképpen fel kellett volna, hogy tűnjön annak a hiánya.

A férjemmel sok közös számítástechnikai eszközünk van, gondoltam, hogy megnézem a megosztott térképen, hogy merre jár. Beültem az autómba, rányomtam a címre, majd szépen lassan elindultunk. Ismerős utakon vitt a GPS és egyre inkább kezdtem felismerni a környéket is. Nem értettem mi történik. Odaértünk a megadott címre, leparkoltam és mázsás súlyként szakadt rám a felismerés, hogy hol vagyok.

A párom és én nem éppen a legszerencsésebb módon szerettünk egymásba. Egyik barátjának voltam a barátnője, azonban mikor bemutattak minket egymásnak, akkor egyik percről a másikba estünk szerelembe, nem volt mit tenni. Én szakítottam a fiúval, ők pedig összevesztek, pedig nagy barátság volt az övék.

Kiszálltam az autóból és ajtó felé indultam. Ötletem sem volt mit fogok találni. Még egészen valószerűtlen dolgok is megfordultak a fejemben, amelyeket csak éjszaka vetített amerikai showműsorokban hallottam, de tudtam, hogy bármi is az, tudnom kell. Bekopogtam és a férjem hangját hallottam.

Megyek, pillanat.

Nyílt az ajtó és ott álltunk egymással farkasszemet nézve.

Ki az Csongi? - hallatszott a volt kedvesem hangja és ő is elindult felénk.

Meglátott és elszégyellte magát. Nagy szakálla volt, koszos, szakadt pólója és ahogy körbenéztem, a ház sem volt sokkal szerencsésebb állapotban. Értetlenkedve néztem, de beinvitáltak. Felváltva beszéltek és elmondták, hogy a volt kedvesem nagyon rossz élethelyzetbe került és mivel már semmilyen élő rokona nincs, így a régi legjobb barátját kereste fel, ő pedig azonnal indult segítséget nyújtani. Tudtam, hogy a férjemnek is hiányzik ez a régi cimboraság, így megértettem.

Miért nem mondtátok el? - kérdeztem tőlük.

Nem tudtak felelni, de nem is feszegettem a témát. Vannak férfi dolgok. Magukra hagytam őket, hogy beszéljék meg, amit meg kell. Mikor a férjem hazaért, akkor részletesebben is elmesélte, hogy a volt kedvesem szakítás után van és teljesen elhagyta magát, csak társaságra vágyik.

Azóta ismét szent a béke, mindannyiunk között. Segítettünk neki kitakarítani, elmentünk ruhát venni, borbélyhoz és hogy, hogy nem, egyik este az általa szervezett vacsorapartira az egyik szingli barátnőm is elkísért. Azonnal megvolt közöttük a szimpátia és szerencsére azóta is együtt vannak. Mi pedig 15 év elteltével ismét úgy tudunk együtt bandézni, mint a középiskolában. A férjemet pedig a jó szíve miatt jobban szeretem, mint életemben bármikor.