Rémálomba fordult át a hajdúszoboszlói kiruccanásunk a hosszú hétvégén, teljesen kicsinálta az idegrendszerünket a kötekedő szállásadó

Egy rettenetesen kellemetlen "élményről" szeretnék beszámolni, ami velem és a családommal esett meg, most a hosszú hétvégén. Egy hajdúszoboszlói kiruccanást terveztünk családostul, a férjem, én és három pici gyermekünk. Nem annyira szeretjük a hoteleket, így egy otthonosnak tűnő kis apartman mellett tettük le a voksunkat. Összepakoltunk, elindultunk, megérkeztünk, viszonylag rutinos utazók vagyunk, így ezzel a részével az üdülésnek semmi gond nem volt. Egyéb problémák azonban már út közben felmerültek: a szállásadó szinte 15 percenként hívott minket, hogy mikor érkezünk meg, mert neki azzal számolnia kell és a mi érdekünk is, hogy minden rendben legyen. Többször elmondtuk neki, hogy a szállást 15 óra környékén szeretnénk elfoglalni, amivel először semmi problémája nem volt, majd korainak, végül későinek titulálta. Gondoltuk csak szorgalmas.

Ezekután megérkeztünk és a szállásadó hölgy a férjével együtt szinte régi ismerősökként üdvözölt, majd eléggé megalá hangnemben megdográltak minket az érkezéssel kapcsolatos variálás miatt. Jeleztük, hogy nem variáltunk semmivel, de három gyerekkel a kocsiban nehéz percrepontos érkezést garantálni.

Persze persze megértik, mondták, csak azért erre legközelebb figyeljünk.

Ki szerettünk volna pakolni majd aggodalmaskodva megkérdezték, hogy miért hoztunk ennyi holmit? Ugye nem akarunk hosszabbítani? Van lehetőség, csak drágább... kezdték volna mondani, mire ismét, már kevésbé higgadtan félbeszakítottam őket, hogy három gyerek mellett higyjék el, hogy ez négy napnyi holmi.

Végre sikerült őket kitessékelni a lakásból és kezdtünk volna berendezkedni, azonban kopogást hallottunk. Összenéztünk a férjemmel és kinyitotta az ajtót, vendéglátóink voltak ott, ismét felpaprikázott arccal. Kiderült, hogy alattunk laknak és a gyermekek zsivalya zavarta őket, megkértek, hogy mivel ők is pihennének legyünk halkabban. Ez már teljesen nonszensz volt, de mivel előre fizettünk már nem tudtunk másik szállást keresni. Mikor ezen is túlléptünk, akkor elindultunk felfedezni a várost, ez a része szuper volt, ajánlom mindenkinek. Hazaértünk, megfürödtünk, lefektettük a gyerekeket. A férjemmel szeretünk sokáig fentmaradni és még olvasni az ágyban, most is így tettünk, amikor ismét kopogás hallatszott az ajtónkon. Ötletünk sem volt, mi lehet a probléma, néme csend volt a lakásban. A férjem kinyitotta az ajtót és nem nagy meglepetésünkre ismét a ház asszonya állt ott, majd közölte velünk, hogy a késői áramhasználatért plusz díjat kell majd felszámolnia, de megjegyezte azt is, hogy hallotta, ahogy sokáig folyatjuk a vizet. Majd sopánkodva nézett körül és jelezte, hogy máris milyen koszt csináltunk, holnap jön takarítani, de addig nem lehetünk itthon.

A férjem egy nagyon nyugodt és türelmes ember, de itt szakadt el nála a cérna és megértette a nővel, hogyha még egyszer az itt tartózkodásunk alatt bekopog a szobánkba, vagy bármit is hozzánkszól a köszönésen kívül, akkor minden létező helyen lehúzza majd a szállást és nem lesz több vendég akit vegzálhatnak. A nő az orra alatt motyogott valamit, hogy csak kedves akart lenni, meg drága a vím meg az áram, de végül nem láttuk többet és plusz díjat sem kellett fizetnünk. Ennek ellenére életem egyik legrosszabb élményét köszönhetem nekik. Borzasztó volt.