Az időt visszaforgatni már nem lehet, de mindannyian tanulhatunk belőle.
"Tisztelt Szerkesztőség!
Én csak egy aggódó anyuka vagyok, aki azon a rémisztő úton ment keresztül, amit most úgy érzek meg kell osztanom egy szélesebb körrel. Remélem, hogy ez a levél figyelmeztető jel lesz mindannyiunk számára, hogy mennyire fontos a kommunikáció a gyermekeinkkel.
Alig tudom kifejezni azt az aggodalmat, amit érzek, mióta megtörtént velünk a baj. Őszintén hittem, hogy úgy engedem el, hogy semmi nagyobb baja nem eshet. Később persze - mint minden szülő - rádöbbentem arra, mennyire nehéz mindent kontroll alatt tartani. Sokszor talán nem is kel és idővel csak bízni tudunk benne, hogy az a nevelés, a muníció, amit gyermekeinknek adtunk, fiatal felnőtt korukra éppen elég lesz ahhoz, hogy megvédjék magukat. A történetünk nem az idei, hanem egy két évvel ezelőtti Campus fesztiválon történt, ahol a lányom később elmesélte, hogy több kellemetlen helyzetbe kerül, ahol kényelmetlen és agresszív viselkedést kellett elhárítania.
[[cikk1]]
A buli hevében persze sok férfi próbálta megközelíteni, egy nagyon csinos kishölgyről van szó. De ő visszautasított mindenkit, mert a szívét már elrabolta az osztálytársa. A fiú pedig Erasmuson tartózkodott éppen, de megígérték egymásnak, hogy kitartanak a távkapcsolatban is. Előfordultak olyan esetek is a buli alatt, ahol ezt a többi fiú nem szerette volna megérteni. Saját bevallása szerint volt, aki megrángatta, lek*rvázta, és egy harmadik esetben a visszautasítás hatására olyan agresszívan lépett fel az egyikük, hogy sírva hívott minket, hogy szeretne hazajönni. Természetesen azonnal érte siettünk és ott sajnos véget ért számára a buli, amire hetek óta készült.
Minden anya legnagyobb vágya, hogy gyermekének ne essen bántódása, de sajnos néha nem vagyunk képesek megakadályozni minden rosszat, ami az életükben megtörténhet. Ám arról minden szülő maga tehet, hogy milyen férfit nevel a fiából és milyen nőt a lányából. Hogy ilyenek ne fordulhassanak elő, én azt gondolom sokkal komolyabban kellene venni a kommunikációt a gyerekeinkkel. Biztosítsuk őket arról, hogy bármilyen probléma vagy aggodalom esetén mindig számíthatnak ránk. Bele se merek gondolni, mi történt volna, ha aznap este nem mer felhívni engem a lányom, vagy a barátai nem sietnek a segítségére.
[[cikk2]]
Remélem, hogy az én tapasztalatom megosztásával más szülők is elgondolkodnak ezen. A fiús anyukákat és apukákat pedig külön kérem, hogy neveljék meg gyermekeiket, mert a visszautasításhoz mindenkinek joga van!!!!
Tisztelettel,
Egy aggódó anyuka"