Akkorát koppant a szőke nő feje a közlekedési táblán, hogy Darwin-díjas balesetként könyvelték el

Valószínűleg mindannyian tapasztaltuk már meg, hogy milyen az, amikor irtózatos módon elperecelünk. Akkor persze iszonyat kellemetlenül érezzük magunkat, szekunder szégyenérzet, azonban egy esetben hajlandóak vagyunk ezt az érzést félretenni: amikor valaki mással történik ilyen.

Egészen őszintén mondom, hogy az egyik legőszintébb emberi reakció, amikor valakit elesni látunk és röhögünk rajta egyet, még akkor is, ha egyébként kedveljük az illetőt. Sőt, minél közelebbi ismerős, annál viccesebb.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk, sőt, azért általánosságában elmondható, hogy azonnal a másik a segítségére sietünk, de valahogy emberi dolog ez. Nekem például személyes, nagyon kedves emlékeim (így visszatekintve) is vannak a témáról:

Sosem hallottam például a szüleimet annyira kacagni, mint amikor Lengyelországban, életemben először kipróbáltam a mókuskereket egy vidámparkban. Nem vagyok egy összetett mozgáskultúrával megáldott ember, így eleve elég sokat csetlek-botlok, dehát a kisgyerkeket ez nem érdekli (sajnos nagy gyerekként is megmaradt ez a tulajdonságom), szóval belevágtam ebbe a hihetetlen kalandba. Az első percben elestem és hát szégyen nem szégyen, de aki ismeri a szerkezetet az tudja, hogy nagyjából lehetetben benne újra talpraállni, ha egyszer felborultál.

Tehát pattogtam ott mint a gumilabda és hát biztosan nagyon szeretnek a szüleim, de olyan szintű röhögőgörcsöt kaptak, hogy a jelenetet egy jó ideig még csodálhatta az arra járó szerencsés nagyérdemű, mire végre ki tudtak szedni onnan.

Nem véletlen tehát, hogy az ilyen balesetekből összevágott viccvideók hatalmas népszerűségnek örvendenek, most pedig egy igazán prémium kontentet mutatunk nektek ebből a műfajból: