Szemkigúvasztóan talányos fejtörő, neked mennyit sikerül megtalálni?

Kényelmetlenül fészkelődtem az autóban, miközben hazafele tartottam. Rég volt együtt a család. Rég nem láttuk már egymást és ennek nem kellene így lennie. A világ a hibás, ez az egész elcseszett rendszer, hogy mindannyian az idő rabjai vagyunk.

Dolgozunk látástól vakulásig, majd hazaesve a munkából hazudunk valamit, hogy miért nincs időnk a szeretteinkre. Nem is hazugság ez, hacsak annyiban nem, hogy nem időnk nincs, hanem erőnk.

De most végre találkozunk. Hamarosan meglátom őket, mindig ugyanúgy fogadnak, akárhányszor érkezem: unokatesók, a keresztapa, keresztanyu, a szüleim és a testvérem. Nem voltunk mindig jó család. Voltak ütközések, sok vita, tányértörés, főleg még fiatalabb koromban, de olyan jelentéktelennek tűnik ez már.

Belépek a kertkapun. Nyoma sincs neheztelésnek, mindenki örömmel fogad. Engem, a tékozló lányt. Aki messzi földre menekült, akivel annyi baj volt mindig. De szeretnek, érzem. Látom, hogy üres a poharuk, én pedig csak egy bátorító felest ittam a kapu előtt, így gyorsan töltök még egy kört mindenkinek.

Kedélyes hangulat kerekedik hamar és minden feszültségem elszáll. Mindenkinek van egy pár jó szava egymáshoz, néhány tanács, néhány régi vicc, emlék, anekdota. Mikor még kicsit voltunk, mikor majd nagyok leszünk. Mosolygva nézek végig rajtuk. Életerős, jóleső zsizsegés ez ami az ember porcikájáig hatol.

Mindig megfogadom, ez volt az utolsó, hogy ennyi idő kimaradt. Gyakrabban jövök, írok, hívok mindenkit. Sőt: a következő összejövetelt én szervezem. Hisz van időm. De messze van ez még, felesleges bármin is gondolkodni, mikor most a jókedvé a főszerep. Vonatkozik ez arra is, hogy bár ismét körbement a pálinkásüveg, amiből senki nem szégyellt tölteni, úgy tűnik senkit nem zavar, hogy milyen cefet mód másnaposok leszünk holnap.

Itt pedig a megfejtést láthatjátok:

Az idő rabjai 

A keresztapa

Ütközések

Még egy kört mindenkinek

Másnaposok

Nektek mennyit sikerült megtalálni? Jövünk legközelebb is.