Átlovagoltam magam a naplementébe, azonban az ostort közben másvalaki fogta...

Foglalkozásomat tekintve élelmiszermérnökként dolgozom egy közepes méretű cégnél. Egyik hétvégén a főnököm elküldött egy rettenetesen unalmas konferenciára, ahol a tejtermékek gazdaságos felhasználása és megfelelő tárolása volt a téma. Előre halálra untam magam, de kötelező volt a részvétel, szóval szépen lementem Balatonkenesére és elfoglaltam a szállásomat.

Átvettem a névjegykártyámat, aláírtam a jelenléti ívet és megnéztem a napi beosztást. 6 órányi tömény előadás. Nem voltunk túl sokan és élesen kettévált a társaság: a mérnökök és a gazdák klikkesedtek. Én céltalanul ténferengtem, egyikhez sem volt túl nagy kedvem.

Mellémlépett egy férfi és kezet nyújtott:

,,Üdvözlöm. Tivadar vagyok. Önben kit tisztelhetek?""

,,Renáta. Üdvözlöm. Mivel foglalkozik?"

,,Van egy lovakkal foglalkozó gazdaságom, azonban most szeretnénk bővülni és a kecsketartásra esett a választás. Ez a konferencia jó bevezetésnek tűnik, hogy tisztában legyek az alapokkal." 

Amit mondott, az egyáltalán nem csigázott fel, de volt valami domináns a viselkedésében. Valószínűleg jó sok lovat megszelídített már. Úgy alakult, hogy egymás mellé ültünk az előadásokon és egyre fesztelenebbül beszélgettünk és oldódott a hangulat. A végén pedig már rossz kisdiákok módjára nevettünk együtt. Mikor véget ért a nap hivatalos része, akkor megbeszéltük, hogy elfogyasztunk valamit a bárban. Gyorsan felszaladtam átöltözni, egy farmer+póló kombót vettem fel, ennél kevésbé üzleties nem volt a repertoáromban. Ő kockás ingben és nem hiszitek el, de egy cowboy kalapban jelent meg. A mosolyomra ő is széles vigyorral reagált majd meg is emelte a kalapot.

A bárban volt egy tematikus kiállítás is, az eseményhez kapcsolódóan: régi magyar állattartási kellékek, eszközök. Futólag végignéztük, aztán rendeltünk. Az egy italból kettő lett, a kettőből három. Elrepült az idő és végül a lefekvés mellett döntöttünk. A második nap ugyanez volt a program, attól eltekintve, hogy reggel már egymást kerestük és a bárban véget érő este után megkérdezte, hogy nálam töltheti-e az éjszakát. Igent mondtam. Ennyi izgalom nekem is jár.

A szobába érve megértettem, hogy mi az, amit láthattam benne és ami olyan remek lóidomárra teszi: egy perc alatt minden ellenkezésemet eloszlatta és úgy térdeltem előtte, hogy azt én jobban kívántam, mint ő. Erőteljesen fogta a hajam és irányította a fejemet. Ezután az ágyra parancsolt, és azt mondta itt várjak, négykézláb.

Kiment a szobából.

Én megadóan vártam a megadott pozícióban, de amikor visszaért elállt a lélegzetem. A kezében ott volt az előző nap megnézett kiállítás egyik darabja: egy gyönyörűen hímzett lovaglópálca.  Mögém lépett és lesújtott a fenekemre. Majd végigsimított vele a hátamon és újra suhintott. Fájdalommal vegyes élvezettel sóhajtottam fel. Sosem gondoltam volna, hogy ez nekem tetszhet. Majd az ágyra feküdt és magára ültetett.

,,Csinálj úgy aranyom, mintha egy vérbeli telivért akarnál megülni. Majd finoman a hasamra csapott a pálcával. Ha elrontod az ütemet, akkor ledobhat a ló, vigyázz."

Csináltam amit kért és mintha már nem lettem volna önmagam. Minden gátlásom elszállt. Diktáltam a ritmust, miközben ő fenyegetően tartotta a pálcát. Ha egy pillanatra megálltam, akkor lesújtott. De már nem is fájdalmat éreztem. Amikor elért a csúcsra, akkor lazán átfordított és én is megkaptam a saját részemet, ezt immár pálcázás nélkül, finoman. Csodálatos volt. Nálam töltötte az éjszakát, majd reggel elköszöntünk.

Furcsa, de egyikünk sem érezte úgy, hogy ezt a különleges éjszakát egy esetlegesen rosszul elsülő ismerkedéssel kellene tönkretenni.

Sokat tanultam ezen a hétvégén, magamról és a vágyaimról, ám azt sajnos egyáltalán nem sikerült megjegyeznem, hogy a kecskesajtot milyen hőmérsékleten kell fermentálni.