A Holdról is látható a dekoltázsa a Marvel-univerzum legbögyösebb ügynökének - most sajnálhatja igazán Amerika Kapitány a kihagyott időt

A Marcel-féle képregényes filmözön egyik legemlékezetesebb alkotása lett a 2011-es Amerika Kapitány: Az első Bosszúálló. A második világháborús történet szinte egymagában is megállta volna helyét, ám az önfeláldozó Steve Rogers szerelmi drámája és szuperhőssé válása külön kiemelte a mozik sodrásából. Ahogy annak lennie kellett, Amerika Kapitány a gaz náciktól és okkultistáktól (szia, Indiana Jones!) megmentette a világot, azonban saját magát már nem tudta. A jó lelkü Steve ugyanis az Északi-sarkon lezuhant a repülővel, és hosszú évtizedekre a teljesen képtelen természetes hibernációt választotta. 

Eközben beteljesületlen szerelme, Peggy Carter ügynök hiába várta vissza hősét. A nő persze nem unatkozott, és segédkezett a S.H.I.E.L.D. létrehozásában. Mire a Kapitány felébredt, Peggy már élete utolsó szakaszát tengette öreg nénikeként. Ez pedig éveken át kínzó fájdalmat okozott a legerősebb embernek, aki a jelenben beállt a Bosszúállók csapatába, hogy megvédje a Földet, majd az egész világot a gonosztól. Amerika Kapitány utolsó csatájában tevékenyen hozzjárult a begőzőlt Thanos legyőzéséhez, majd kihasználva az időutazás lehetőségét, visszament a múltba. Célja pedig nem volt más, minthogy közös és békés életet élhessen Carter ügynökkel. 

Ugyan a filmekben Carter ügynök szerepében nem kapott túlontúl fontos szerepet Hayley Atwell, mégis emlékezeteset nyújtott. A ma már 41 éves színésznő saját sorozatban brillírozhatott a karakterrel, illetve Carter Kapitányként tűnt fel a Doctor Strange második epizódjában. A brit hölgyemény számára azonban a hírek szerint továbbra sem fog eljönni az áttörés a Marvel-moziverzumban.

Pedig a kedves tekintetű Hayley az egyik legszebb dekoltázzsal rendelkező színész egész Hollywoodban. Igaz, az egyelőre gyermeket még nem vállaló művésznő nem mutogatja őket minden alkalommal, sőt, a filmvásznon kimondottan ritkán látható tőle lengébb performansz. Így meg kell elégednünk a díjátadók és fesztiválok vörösszőnyeges villantásaival.