Hihetetlen: így alszanak a bálnák, a tudósok vizsgálják a jelenséget

Miután megfigyelték az akváriumokban és állatkertekben a palackorrú delfinek, illetve a vadon élő bálnák és delfinek alapvető alvási szokásait, két dologra lettek a szakértők figyelmesek.

Vagy csendesen pihennek a vízben, függőlegesen vagy vízszintesen, vagy alszanak, miközben lassan úsznak egy másik állat mellett. Egyes delfinek az alvás mélyebb formájára is képesek, többnyire éjszaka. Ebben az állapotban a delfin a víz felszínén lebegő rönkhöz hasonlít.

Amikor a tengeri emlősök egyszerre alszanak és úsznak, olyan állapotban vannak, mint amikor az ember kicsit éberen szunyókál.

A fiatal bálnák és delfinek valójában pihennek, esznek és alszanak, miközben anyjuk úszik mellettük, és magával vonszolja őket a csúszóáramban – ezt a jelenséget echelon úszásnak nevezik. Ilyenkor az anya mozgás közben is alszik. Valójában nem tudja abbahagyni az úszást egy újszülött életének első néhány hetében. Ha bármennyi ideig ezt teszi, a borjú süllyedni kezd, mivel nem születik elég testzsírral vagy zsírral, ami a lebegésben segítené őket.

Alvás közben a palackorrú delfin agyának csak a felét kapcsolja ki, a másik szemével együtt. Az agy másik fele alacsony éberségi szinten ébren marad. Ez abban segít, hogy amennyiben ragadozók kerülnek a közelbe az állatok résen legyenek.

Az állat éberebb fele azt is jelzi, hogy mikor kell a felszínre emelkedni egy kis friss levegőért. Körülbelül két óra elteltével az állat megfordítja ezt a folyamatot, pihenteti az agy aktív részét, és felébreszti a pihent felét.

Az alvás közbeni vízbefulladás elkerülése érdekében döntő fontosságú, hogy a tengeri emlősök megtartsák az irányítást a fúvólyuk felett. A fúvólyuk egy bőrlebeny, amelyről azt gondolják, hogy az állat önkéntes irányítása alatt nyílik és záródik. Bár még mindig vita tárgyát képezi az, hogy a delfinnek vagy bálnának ébren kell-e lennie ahhoz, hogy lélegezni tudjon. 

Az emberek természetesen lélegeznek, amikor az elme alszik; tudatalatti mechanizmusaink uralják ezt az önkéntelen rendszert.

Valójában ritka, hogy egy tengeri emlős „megfulladjon", mivel nem lélegez be a víz alatt vizet, azonban megfulladhatnak a levegő hiányától. Elhullott állatoknál a boncolások azt mutatják, hogy az állat soha nem jut fel a felszínre, hogy levegőt vegyen. Ez akkor is előfordul, amikor halászhálóba kerül és nem tudja elérni a felszínt, vagy ha pánikban van, az állat mélyebbre merülhet, ahol képtelen lesz lélegezni és sajnos megfullad.