Krausz Gábor börtönbe juttatná magát Tóth Gabi miatt, ha hagyná

Tóth Gabi az egyik legmegosztóbb híresség Magyarországon, akit folyamatosan támadnak a közösségi médiában. A Sztárban sztár leszek! zsűritagja bármit is tesz, az valakinek nem tetszik, és mindenáron hangot akar adni annak, hogy miért nem kedveli az énekesnőt.

Felmerül a kérdés, hogy mit gondol ezekről a folyamatosan beszólásokról Krausz Gábor? A Palikék Világa by Manna Három igazság című adásában többek között ez is szóba került. A sztárséf véleménye szerint az a legnehezebb neki, hogy ebben a szituációban úgy találja meg a helyét, hogy segíteni tudja vele a feleségét, nem hátráltatni.

„Ha magamra vállalnám, és a saját értékrendem szerint járnék el, akkor valószínűleg börtönbe kerülnék, és a gyerekem apa nélkül nőne fel, mert egytől egyig nekimennék azoknak, akik ezt teszik. Én nyilván kicsit vehemensebb vagyok, és nem átgondoltabb, aztán lenyugszom, és akkor megbeszéljük, mit kéne tenni. Nem jutottunk még el a megoldásra. Nyilván nem tudok objektíven megnyilvánulni a helyzetben, mert együtt élek vele, de ha nem ismerném, akkor se gondolnám, hogy rossz ember”

Krausz Gábor azt is elmesélte, hogy volt már rá példa, hogy valaki csúnyán nézett Gabira a boltban vagy a piacon, mire ő odament, és elbeszélgetett az illetővel. Gábor azt is elárulta, hogy annak idején miért indult nehezen kettejük kapcsolata. Elmondása szerint nem érzett ilyen fajta szeretet, és nem is volt rá felkészülve, hogy valaki így tudjon önzetlenül szeretni, mert - ahogy ő fogalmazott magáról - egy "hülye f*sz volt".

Palik László műsorában természetesen szóba került Krausz Gábor nehéz gyerekkora és édesanyja korai elvesztése is. 10 éves volt, mikor a tragédia történt, és akkor még fel sem fogta, hogy mi is történt. Felnőtt fejjel értette meg, hogy édesanyja sokat betegeskedett, emiatt volt sokat kórházban. A séf egy szívszaggató történetet is elmesélt ezzel kapcsolatban:

„Mindig volt egy kiskutyánk, és amikor anyukám bekerült a kórházba, a kiskutya eltűnt, mert apám úgy érezte, nem tudunk egy kutyára vigyázni, mert dolgozik. Amikor anyám hazajött, mindig szerzett egy kutyát, 8-9 kutyám volt abban az időben, mert annyiszor volt kórházban. Aztán egyszer csak nem jött haza, és aztán már nem volt kutyánk. Tízévesen ez borzasztó nehéz. Az ember megpróbálja ezt feldolgozni, azt érzem, hogy amióta saját családom van, ezen már kicsit túl vagyok, de azért sokszor eszembe jut, mi lenne, ha látná, hogy az unokája milyen, hogyan fejlődik”