Megtalálta Petőfi koponyáját állítólag egy német orvos, de borzasztó dolgot művelt vele

Petőfi Sándor a 19. század egyik legnagyobb hatású költője volt, annak ellenére, hogy meglehetősen rövid élet, csupán 26 év adatott számára. Mindössze 8 termékeny esztendő alatt is megírt legalább 1000 költeményt, amelyből mintegy 850 maradt az utókorra.

A költő 1849-ben esett el a segesvári csatában, bár néhányan úgy gondolják, hogy túlélte a szabadságharc bukását, és orosz hadifogolyként elhurcolták Szibériába. Egy barguzini sírban vélték felfedezni a maradványait, azok hitelességét azonban egyáltalán nem sikerült alátámasztani.

Se szeri, se száma a Petőfiről, illetve a haláláról szóló legendáknak, de nagy valószínűséggel kozákok ölték meg a segesvári csatatéren. Holttestét tömegsírba temették, amelynek feltárása (és így a költő csontjainak megtalálása) igen nehézkes feladat.

1902-ben érdekes történet bukkant fel a magyar sajtóban. E szerint egy szász-német származású törzsorvos, Reichenberger Bernát rátalált Petőfi holttestére a harcmezőn, akit azonnal felismert az egyenruhájáról. Az osztrák gyalogezredben szolgáló férfi nem sokat teketóriázott, hanem levágta a költő fejét, és a táskájába gyömöszölve vitte magával.

Mindezt csak 1895-ben vallotta meg fiának a halálos ágyán, így került felszínre a borzalmas história a 20. század legelején. Reichenberger a fejet állítólag kifőzte, preparálta, és a nagyszebeni otthonában őrizte. 1902-ben egy balázsfalvi iskola szertárában, annak koponyagyűjteményében találtak rá a feltételezett Petőfi-maradványra, de annak valódiságát – például a fogak teljes hiánya miatt – akkor sem tudták alátámasztani.

A kegyeletsértő történet kapcsán megszólalt az egykori barát, az akkor 77 éves Jókai Mór is, aki badarságnak tartotta az egész sztorit. Már a kiindulópontot is, hiszen szerinte Petőfit nem lehetett az uniformisáról felismerni, mert a csatában civil ruházatban, szürke vitorlavászon zubbonyban és sötétszürke kalapban vett részt.

Az ominózus koponyának viszonylag gyorsan nyoma veszhetett, ha egyáltalán létezett, pedig a mai DNS-vizsgálatok segítségével alighanem könnyen megállapítható volna, hogy kihez tartozott.