Tudtad, hogy mielőtt beléd csapna a villám, feláll a szőr a kezeden? Elmondjuk, hogy mekkora erre az esély

2018-ban villám csapot több emberbe a Balatonnál, és az eseménynek halálos áldozata is volt. Tehát megtörténhet, de elég kicsi rá az esély.

 Ettől viszont még reális veszély a villámcsapás, és többségében nem élik túl az emberek a találkozást egy kósza villámmal. Évente kb. 24 ezer embert öl meg villámcsapás. Ez azért sok, de nem annyira sok, ha a 7 milliárdos földi népességet nézzük.

Egy átlagos villám 300 millió volt, áramerőssége pedig 30 ezer amper. Ez soknak tűnik. Mindannyian ismerjük gyermekkorunk matematikai egyenletét, hogyan számoljuk ki milyen messze vagyunk a villámlás egocentrumától.

Mivel a hang lassabban terjed, mint a fény, a mennydörgés később érkezik jobb esetben, miután már láttuk a villámot. Ha villámot látunk, el kell kezdeni számolni, hány másodperc telik el a mennydörgésig. A kapott számot, ha elosztjuk hárommal, akkor megkapjuk durván hány kilométerre van a villámlás.

Ha nem tudunk elszámolni 30-ig a mennydörgés és a villám között, azonnal menjünk fedett zárt helyre például egy épület belsejébe, mert a villám közel van és veszélyes lehet.

Biztos, hogy nem találnád ki, hogy alapvetően hol a legbiztonságosabb, ha villámlik.  Villámlás idején, akkor vagyunk a legnagyobb biztonságban, ha egy repülőgép belsejében vagyunk. Hiába sok a repülőgépekbe csapó villám, a repülő fém teste Faraday-kalitkaként árnyékolja az utasteret, így védi a bentieket villámlástól.

Ha se épület, se Faraday kalitka nincs a közelben, egy fém tetejű teljesen lezárt autó is jó megoldás lehet, ha a fém részekhez nem érünk.

Ha már késő vagy nincs lehetőségünk biztonságos helyre menni, akkor onnan tudjuk, hogy sajnos a közelbe csap le egy villám, hogy a becsapódás előtt sercegő vagy recsegő hangot hallunk és a bőrünkön feláll a szőr.

Ha ezt tapasztaljuk, késő futni, de tehetünk azért valamit:

Mivel az áram a földön fog áthaladni, guggoljunk le, nem teli talpon, hanem lábujjaira állva, és húzzuk be a fejünket a térdeink közé, miközben eltakarjuk a fülünket, a halláskárosodás miatt.