Tutanhamon fáraó nemi életéről találtak egészen egyértelmű ábrázolást

Az ókori emberek sem voltak különbek a maiaknál, a szex, valamint a pajzán szöveges és képi ábrázolások iránti érdeklődés éppúgy jellemző volt rájuk, mint korunk emberére. Erről tanúskodnak a szemérmes módon ritkán említett és mutatott ősi egyiptomi alkotások is.

A rajzaik meglepően nyíltak voltak, a legintimebb helyzeteket is nyíltan ábrázolták, így pontosan tudjuk, hogyan szerelmeskedtek, melyek voltak a legkedveltebb pózok az ókori birodalomban. Ha alkalomadtán prűdnek tűntek, az csupán azért volt, mert az alkotások egy részét templomokban és más szent helyeken állították ki, ahol kerülni kellett az obszcenitást.

Ugyanilyen jellemző volt a helyettesítés is: ha nem akartak valamit nyíltan megmutatni, akkor csupán finom utalást tettek rá, de az is gyakori volt, hogy a szereplő feleket állatokra cserélték ki, és ezzel máris elvették a dolgok élét.

Ékes példa Tutanhamon azon ábrázolása, amikor a fiatal fáraó ülő helyzetben éppen az íját szerelgeti. A felesége ott áll mellette egy nyílvesszővel, ami számunkra már nem egyértelmű utalás, de ha hozzátesszük, hogy az egyiptomi „lövés” szót ugyanúgy jelölték, mint a férfi ejakulációját, akkor már sokkal nyilvánvalóbb a szituáció.

Az ókori Egyiptomból néhány egészen trágár graffiti is fennmaradt, például Hatsepszut fáraóról, akinek nőként alighanem nehéz lehetett elfogadtatnia magát az alattvalóival. Nem csoda, hogy az egyik róla fennmaradt rajz azt ábrázolja, hogyan teszi őt hátulról magáévá a szeretője.

Érdekes mű a torinói erotikus papirusz is, amelyet nyugodtan nevezhetünk az első férfimagazinnak. Nagyjából Krisztus előtt 1150-ben keletkezett, de csak a 19. században bukkantak rá. Ebben emberek és állatok gabalyodnak egymásba a legkülönfélébb kombinációkban, rávilágítva arra, hogy a perverzió nem modern kori találmány.

A szüzesség sem számított nagy értéknek, nem kellett érintetlenül a házasság kötelékébe lépni. Egyedülálló személyként bárkivel kapcsolatot lehetett folytatni, feltéve, ha a másik illető is független volt, mert a házasságtörést azért nem nézték jó szemmel.

Végezetül a homoszexualitásról is szót kell ejtenünk, bár az ókori Egyiptomból erről nincs sok forrásunk. Valószínűleg úgy viszonyultak hozzá, mint a görögök, ami azt jelenti, hogy az „aktív” felet kevésbé ítélték el, mint a „befogadót”.