A világ legboldogabb állata valójában egy mosolygós gyilkos!

A kurtafarkú kengurunál, a quokka-nál nem igazán van aranyosabb állat a világon. Mosolyog, közel merészkedik az emberhez, szinte pózol a kamerába, miközben egy mosolygós gyilkos, aki feláldozza gyerekét, ha veszélyben érzi magát.

Miért nevezzük a világ legboldogabb állatának?

Mivel cuki, szőrös és jópofa feje van, kedves az emberekkel, de még az összes állattal is, 2013-ban a világ legboldogabb állatának kiálltották ki. Azonban ez csak a látszat. Rendkívül manipulatív és még mellé rossz szülő is.

De mit is kell tudnunk erről a kis lényről?

A kezdetekben Délnyugat-Ausztrália mocsaras területein élt, azonban most már leginkább a Rottnest-szigeten és a Bald-szigeten lelhető fel a nyugati partoknál. Rottnest-szigete a kurtafarkú kengururól kapta a nevét, mivel amikor a holland hajósok először találkoztak ezzel a kis állattal, patkányszerűnek írták le.

Mivel tényleg nagyon barátkozós természete van valóságos szelfiőrületet indított el a legkisebb kontinensen. A törpe kenguruval nem nehéz közös fotókat készíteni, hiszen nem fél, sőt, kitapasztalta, hogy ha keresi az emberek társaságát, annak valószínűleg valamiféle jutalom étel lesz az eredménye.

Még néha trükköt is megtanulnak azért, hogy lenyűgözzék az embereket több jutalom falat reményében. Igaz, hogy az az állatokkal való fényképezkedés nem tiltott, a tartásuk szigorúan tilos, az erszényest a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája a sebezhető kategóriába sorolja, megérinteni is tilos.

Barátságos természetük annak is köszönhető, hogy annyira izoláltan élnek, hogy alig találkoznak emberekkel vagy állatokkal, ellenségük is csak néha akad. Pont emiatt szándékosan közel költöznek az emberekhez, turistaútvonalak közelébe. Nem foglalkoznak a forgalommal, idegesítik a kutyákat.

A kutatók szerint a kurtafarkú kenguruk igazán jó manipulátorok, akik nagyon hamar kiismerik, mit szeretne a másik, és ezt ki is használják. Nézzen bele a kamerába, de nagyon cukin? Tiszta sor, csak aztán adjon az ember némi ételt cserébe. Ezt az elméletet az is alátámasztja, hogy csapatostul költöznek hostelek, turistaútvonalak és lakóházak mellé, néhány egyed pedig még hajlandó valamilyen trükköt is megtanulni, hogy ezzel nyűgözze le az embereket.

A törvények szerint nem, hogy háziállatként nem lehet tartani őket, de még hozzájuk sem lehet érni. Több mint 2000 ausztrál dollárra is megbüntethetik azt, aki megsimogat egy quokkát.

Ezzel az intézkedéssel, vajon a cuki állatokat vagy az embereket védik valójában? Ezt még maguk az ausztrálok sem értik, ugyanis akármennyire is angyali tekintete van ezeknek a mosolygós kenguruknak, annál inkább harciasok. Ha megtámadják őket kezdetben sikoltozni kezdenek, majd megharapják ellenségüket és össze vissza karmolják.  

És ha ez kevésnek bizonyulna, hogy kivédjék az ellenség támadását, jön egy nem igazán családbarát megoldás.

Az ellenséghez vágják utódjukat, aki amíg felébred a sokk hatásból, addig a kurtafarkú kenguru megszökik támadója elől. A visítozó utódot sokszor elfogyasztja a támadó.

Mivel általában évente két utódot hoznak világra a quokka-k és ha az anyát nem éri több támadás, akkor az egyik kis kurtafarkú még életben is maradhat mosolygós gyilkos édesanyja erszényében.

Egy biztos, mi nem tudunk rá haragudni, hiszen ilyen aranyos állatra ki tudna?