A magyar himnusz helyett véletlenül az osztrák csendült fel, de igazából ez nem is volt akkora baki ekkoriban, 125 évvel ezelőtt

Az első olimpiát a játékok őshazájában, Görögországban rendezték, méghozzá 1896-ban. Egy hatalmas kihagyás után, hiszen az ókori olimpiákat i. e. 776-tól egészen i. sz. 393-ig megrendezték, majd csak Theodosius császár tiltja be azokat, hogy a kereszténységet megszilárdítsa a birodalomban. A játékok ugyanis még a régi pogány világ jelképei voltak az uralkodó szemében.

Pierre de Coubertin báró, a mondern olimpiai eszme elindítója már az 1896-os olimpia rendezési jogát felajánlotta Budapestnek is, mivel Görögországban pénzügyi nehézségek adódtak, nálunk viszont a millenniumi ünnepségek szervezése után egy nyüzsgő, modern, építészeti csodákkal és újdonságokkal felvértezett város várta volna az olimpikonokat.

Végül a görögök belehúztak, és egy Georgesz Averoff nevű kereskedő óriási adománya révén minden időre elkészült.

Az első játékokat így 1896-ban április 6. és 15 között rendezték meg. Az első magyar olimpiai aranyérmet Hajós Alfréd szerezte, méghozzá 100 méteres gyorsúszásban, majd nem sokkal később begyűjtötte a második aranyat is. 

Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, a játékokon a két nemzet azonban külön indult. Az éremtáblázaton végül a sógorok előtt végeztünk, mi a hatodik helyen, ők pedig a hetediken.

A díjátadó alkalmával azonban a zenekar nem volt könnyű helyzetben, hogy akkor melyik himnuszt is kellene játszani. Végül az osztrákra, a császárira zendítettek rá, a magyar küldöttség pedig nem győzte leinteni őket, hogy a magyar bajnoknak nem a császári dukál. De nem ez volt az egyetlen ilyen himnusz elhibázós eset, 1900-ban Párizsban Bauer Rezső győzelmének tiszteletére az amerikai, majd az osztrák himnusz zendült fel.

Először a zenekar azt hitte, hogy ezt a versenyszámot (diszkoszvetés) simán az amerikaiak húzzák be, így automatikusan kezdtek bele a himnuszba, majd amikor figyelmeztették őket, hogy rossz dallamot nyomnak, akkor a császárira kapcsoltak rá.

Hajós Alfrédhoz amúgy még rengeteg anekdota kapcsolódik, többek között az is, hogy az olimpiát megelőzően és az után is egyetemre járt (építészmérnöknek tanult), de semmiféle könnyítést nem kapott a tanáraitól a parádés szereplés után. Sőt, kőkeményen próbára tették, az egyik oktatója például az izzasztó felelet után tette csak hozzá:

„Most pedig én is gratulálok a bajnoki címéhez.”

Az 1896-os olimpiáról nemrégiben publikáltak felvételeket is, így talán kicsit jobban át tudjátok élni, hogy milyen lehetett akkoriban a játékok hangulata, mennyiben különbözött a tokióitól:

(Forrás: 24.hu, Múltkor, Musz.hu)