A tengeriuborka az óceán péniszalakú „afrodiziákuma”

Ezek a megnyúlt, tüskés, zsákszerű élőlények, amelyek leginkább az uborkára hasonlítanak, mindig is létfontosságú szerepet játszottak az óceánok ökoszisztémájában. Mivel a tengeri üledékben található szerves hulladékokkal táplálkoznak (ún. detrituszfogyasztók), segítik a tápanyagok újrafeldolgozását, ürítéskor a megemelkedett pH-érték miatt csökkentik a víz savasodását (táplálásuk az óceánok emberi tevékenységtől való savasodásának lassítását is segíti), valamint támogatják a nitrogén, ammónia és kalcium-karbonát kiválasztását, ami kedvez a korallok növekedésének.

A tengeriuborkák azonban egyre fogyatkoznak, miután az elmúlt évtizedekben drasztikusan megnőtt a kereslet irántuk Kínában és Délkelet-Ázsia országaiban, ahol

kulináris csemegeként tekintenek rá, valamint a hagyományos keleti gyógyszerekben is használják őket.

^{Forrás: Profimedia}

Általában szárított formában fogyasztják bêche-de-mer vagy trepang néven. 

Egyesek tévesen afrodiziákumnak is tartják őket, főleg Kínában (az állat védekezőmechanizmusához hozzátartozik, hogy belét ki tudja merevíteni és el is tudja ernyeszteni, így sokan az emberi péniszhez tartják hasonlatosnak). 

A veszélyeztetett állatfajnak minősített tengeriuborkák kereskedelme az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekedett. Az 1980-as években a tengeri uborka kevesebb, mint 50 font (körülbelül 20 ezer forint) volt kilónként; mostanra az árak több mint 200 fontra (körülbelül 80 ezer forintra) emelkedtek, a ritkább fajok értéke pedig akár a 2500 fontot (durván 1 millió forintot) is meghaladja.

A túlhalászás miatt a legdrágább fajok globális populációja több mint 60 százalékkal csökkent. A csempészet és orvvadászát miatt pedig rengeteg halászcsalád került rendkívül nehéz helyzetbe a térségben.

Az illegális halászhajók nemcsak a tengeriuborka populációkat ritkították meg, de a helyi halászok felszerelését is tönkretették, akik így kilátástalan helyzetbe kerültek. 

Bár 2001 óta Indiában teljes tilalom van érvényben az állatok kereskedelmére, az illegális halászok továbbra sem álltak le, a kifogott zsákmányt gyakran Srí Lankára csempészik, ahol legálisan exportálják őket Délkelet-Ázsiába.