Tapsifüles a tenger mélyén. És tele van méreggel.
Egy csiga ritkán üti meg a cukiságmérő legmagasabb szintjét. A Jorunna parva azonban szembemegy a hétköznapi felfogással, és játszi könnyedséggel ejti rabul az emberek szívét. Ehhez pedig elég egy pillantást vetni rá.
A Jorunna parva egy tengeri csiga fajta. Annyira aranyos, hogy az már szinte botrányos. A habkönnyed teste olyan, mint egy falat vattacukor, fejecskéjét pedig nyuszifülszerű pamacsok díszítik. Ezek amúgy érzékelők.
A világ egyszerűen csak tengeri nyuszinak becézi ezt a tüneményes fajt.
Kikutaro Baba, japán biológus találkozhatott elsőként vele, bájosságát pedig szétkürtölte a világban. A Jorunna parvat felfedezése óta forgószélszerű érdeklődés övezi.
Mit érdemes tudni a jorunna parvaról, azon felül, hogy rendkívül aranyos?
A csiga egy igazi kis megtévesztő művész. Ránézésre bolyhosnak tűnik, azonban testét finom érzékelő funkciójú, tövisszerű képződmények borítják. A tengeri nyuszi ezek segítségével tájékozódik az őt körülvevő világról. A valóságban mindig sárga, illetve narancssárga színűek, azonban bizonyos fényviszonyok mellett fehérnek tűnnek.
A nyuszifülek sem igazi fülek. Szarvszerű kis receptorok, melynek segítségével a csigák azonosítják a vízben feloldott alkotóelemeket. Ennek a segítségével élelmet és párt találnak maguknak.
Igaz, hogy hihetetlen mód bájosak, ám ezt a többi tengerlakó nem feltétlenül így látja. A Jorunna parva teste mérgező, így a halak és más ragadozók messziről elkerülik őket, saját biztonságuk érdekében.