Győrfi Pál: A rántott hús előnyben, a torta hátrányban

– A június 8-án megtartott Nemzeti Futóverseny nagykövete volt, az országos sportesemény óta többször határozottan felszólalt az egészséges életmódot népszerűsítve. Mennyire tud egészségesen élni a mindennapokban, miközben reggeltől-estig az Országos Mentőszolgálat Markó utcai telephelyén dolgozik kommunikációs vezetői munkakörben?
– A napjaim kiszámíthatatlanok, hiányzik belőlük a rendszeresség. Ugyanakkor szeretem az életemet, a személyiségemtől nem idegen a kiszámíthatatlanság. Valószínűleg olyan típus vagyok, akit jobban kielégít az olyan élet, amelyben sok változó van. Akad több ismerősöm, akit kikészít, ha nem tud minden nap ugyanabban az időpontban megebédelni. Ha már itt tartunk, a rendszertelenségnek a táplálkozás szempontjából vannak hátrányai…

– Miként törekszik arra, hogy egészséges életet éljen?
– Örülök, hogy a törekedést említi, mert csak törekedni tudok rá. Nagyon hosszú időn keresztül mentőztem, vagyis mentőautóban dolgoztam. A tizenkettő vagy huszonnégy órás szolgálat az előre nem látható feladataival jó iskolát biztosított ahhoz, hogy a megpróbáltatásokhoz hozzászokjon a szervezetem.

– Korábban egészségtelen életet élt?
– Azt nem mondanám, de lett volna mit javítani. Az egészséges életmód kapcsán vannak bizonyos sztenderdek, amelyek tudományos bizonyítékon alapulnak, másrészt társadalmi konszenzus is van mögöttük. Az egészséges életmód egyik eleme a táplálkozás. A hasi elhízás ellen küzdenem kell, az alkatom pocakodásra hajlamos. Meglehetősen stresszes életet élek, a stressz egyik úgynevezett coping stratégiája az evés. Nekem is igyekezni kell, hogy erre odafigyeljek. Már nem mentőautóban, hanem irodában dolgozom, ezért meg tudnám csinálni, hogy naponta ötször, keveset és időben eszek. A második elem a testmozgás. Nálam három éve volt egy fordulópont, amikor elhatároztam, hogy elkezdem a futást. Gyerekkoromban a MAFC csapatában kosaraztam, a pesti rakparton voltak a futóedzések, amelyek átvezettek Budára, fel a Gellérthegyre, amelynek a tetején harminchármazások, rövidsprintek voltak. Aztán futottunk vissza a két és fél kilométeres távon. Ezt akkor szörnyen utáltam, mert utána néha véreset köptem az erőlködéstől. Aztán néhány éve egészségügyi dolgozók részvételével szerveztek egy egész országon történő átfutást. Beneveztem, habár tudtam, hogy mínuszból indulok. Akkoriban egy társaságban találkoztam Monspart Sarolta világbajnok tájfutóval, aki olyan módszert ajánlott, ami teljesen egyszerű, magamtól mégsem jutott eszembe.

– Mi volt az?
– Azt tanácsolta, fokozatosan, kis szakaszokban emeljem a futóadagokat. Először száz páros lépés futás, majd ugyanennyi gyaloglás, aztán kétszáz-száz, majd így tovább. Óbudán lakom, a Belvárosban dolgozom, ezért, mivel a kettő között félúton van a Margit-sziget, ott szoktam futni. Munkába jövet megállok, futok egy kört. Bent pedig tusolok, átöltözöm. Néhány hónap alatt elértem, hogy körbe tudjam futni a szigetet. Ez óriási sikerélményt jelentett, de le is ragadtam egy körnél. Aztán egyszer egy sportújságíró megkérdezte, hogy miért csak egyet csinálok, elvégre az, aki egy kört le tud futni, ha akarna, kettőre is képes lenne. A szigetkör 5,3 kilométer, néhány héten belül felmentem 14 kilométerre. Soha nem gondoltam, hogy képes leszek rá – de talán nem ilyen hirtelen kellett volna, mert a talpam nem bírta, utána hónapokra megfájdult. Mióta rendbe jött, visszaálltam a biztonságos adagra, minden második reggel egy kört futok a szigeten, többet csak ritkán vállalok. Ez viszont nagyon jót tesz, az életem egyik legfontosabb részének érzem.

– Népegészségügy szintjén miként látja a táplálkozási szokásainkat?
– A mentőket a 2018-as évben 1,2 millió esethez riasztották, ezeknek csak elenyésző része volt közlekedési baleset. Számtalan betegség okozója a helytelen vagy túlzott táplálkozás. Ami engem illet, kerülöm az olyan egészségtelen ételeket, amelyek elhízáshoz vezetnek. Természetes, hogy másnak sem javaslom, hogy túlzott mértékben fogyasszon fehér kenyeret, cukrot. Finomak a teljes kiőrlésű gabonafélék, a puffasztott rizst is jó rágcsálni. A desszerteket sem szabadna mértéktelenül fogyasztani, de könnyen beszélek, mert nekem a rántott hús jobban bejön, mint a torta! (Nevet.)

– Eleget sportol a magyar?
– Szerencsére divat lett a testmozgás, javul a helyzet, egy tavaly készült átfogó felmérés szerint már honfitársaink mintegy hatvan százaléka tartja fontosnak az aktív sportot. Három kisgyermekem van, igénylik mindkét szülő mindennapos segítségét. Suli után úszni, sakkszakkörre, fociedzésre visszük őket, tehát, amint elszabadulok a munkahelyemről, beleállok a családi projektbe. Régen, rendszeresen jártam konditerembe, akkoriban sokkal izmosabb voltam, mint most. Tavalyelőtt karácsonyra kaptam egy súlyzókészletet paddal és azzal a húzogatós résszel, de a rendszeres testerősítésre való visszaszokás még előttem áll. Mikor elkezdeném, valaki mindig elüvölti magát:

„apa, apa, apa!”

Nem könnyű megteremteni azt a fél-háromnegyed órát, amelyet otthoni sporttal töltenék. Mentségemre legyen szólva, reggelente fekvőtámaszozom – demonstratív szándékkal annyit, ahány éves vagyok. Fontos, hogy a gyerekeket testmozgásra nevelje a szülő: Ádám focizik, Aliz RG-zik, Lilla lovagol, de együtt úszni is járnak.

– Az egészségcentrikus étkezésre is rászoktatják őket?
– Többnyire, bár néha én is bűnözöm. Múltkor egy áruházban levettem a polcról egy nagy adag nachost, mert az aznapi estét a képernyő előtt szerettem volna tölteni a feleségemmel. Régóta tervezgettük, hogy elkezdünk sorozatot nézni, egy hónapig ingyen lehetett a Netflixet használni. Ott álltam a sorban, kezemben a zacskó nachos és a mártogatós szósz, amikor a pénztárosnő megkérdezte, tudnék-e személyigazolványt mutatni. Ugyanis tizennyolc éves kor alatt nem vásárolható ez a chipsszerű ropogtatni való. Kegyetlenül hízlal, szóval örülök az egészségtudatosság terén megnyilvánuló pozitív változásoknak. A fejlődés egyik része organikusan történik, de az államnak is van bennük szerepe. Az elmúlt években – nagy örömömre – egyre kevesebb helyen lehet cigarettázni, a dohánytermékek árusítása bizonyos értékesítési helyekre korlátozódik, gyermek pedig nem mehet dohányterméket árusító üzletbe.

– Végül megvette a nachost?
– Még otthon van, azóta sem tudtuk megnézni a filmet! (Nevet)

– Szakemberek egy csoportja démonizálja a cukros üdítők fogyasztását: Lenkei Gábor természetgyógyász szerint 100 milliliternyi cukros üdítőital 10-12 gramm cukrot tartalmaz, Zacher Gábor toxikológus szerint az energiaitalokban lévő fő koffein és a cukor veszélyes, mellesleg a rendszeres fogyasztókat szívritmuszavar, magas vérnyomás kínozhatja. Tényleg van miért aggódnunk?
– Azt hiszem igen, mert saját szememmel látom, hogy mindenki a cukros löttyöket issza. Az is biztos, hogy ezek az üdítők nem oltják a szomjúságot és egészségtelenek. Minden évszakban vannak jellemző témák, amelyekről rendre nyilatkoznom kell. Nyáron a hőség az egyik. Jönnek az újságírók, kérdik, hogy mit csináljunk a nagy melegben. Hát, nehogy cukros üdítővel próbálják csökkenteni a szomjúságot, attól még szomjasabbak lesznek, szoktam mondani. Javaslom a teát, az ásványvizet, az izotóniás sportitalokat.

– Túlpörgött világunkban veszélyt jelenthet a túlzott kávéfogyasztás?
– A túlzás mindig bajt okoz.

– Elfogadott mennyiségben viszont növeli a fizikai teljesítményt, segít a depressziós érzések csökkentésében, lassítja a máj esetleges zsugorodását, és még sorolhatnám...
– Valaha én is számoltalanul toltam magamba a kávékat, de rá kellett jönnöm, hogy nem megfelelő alvás mellett a hatása nemhogy nem produktív, hanem éppen ellenkező: fáradtabbá és álmosabbá tesz. Egy doboz energiaitaltól talán nem lesz baja egy fiatalnak sem, de ez nem jelenti, hogy az energiaitalok ártalmatlanok.

– Mi magyarázhatja a kártékony termékek fogyasztásához kapcsolódó függőséget?
– Az én világképemben kétféle stressz létezik. Van egy típus, ami ellen nem kell harcolni: hiszen a feszültség teljesítménybe fordulhat át. Ezt a fajta konstruktív vagy pozitív feszültséget látjuk a sportversenyen rajthoz álló versenyzők, vagy a vizsgázók esetében. Létezik azonban egy másik, ami ellen az ember lelke automatikusan védekezni próbál. Az alkohol, a drogok használata nem jó megbirkózási forma, még akkor sem, ha elhitetjük magunkkal, hogy hatásuk alatt nem érezzük a feszültséget. A sport viszont kiváló feszültségoldó, én magam ezt érzem. Mellesleg a pályán van egy kis énidőm, ezért futok reggel, amikor még csend van, mókus szaladgál a fákon. Fontos, hogy megpróbáljunk harmónikus életet kialakítani. Az Országos Mentőszolgálatnál ebben akartunk segíteni, amikor a mentősök számára sportegyesületet alapítottunk, vagy zenei tehetségkutatót rendeztünk.

– Kihívás megőrizni a lelki egyensúlyt...
– Nehéz, de még mennyire, hogy nehéz! Az emberi kapcsolatokon sok múlik: törekedni kell arra, hogy az embernek legyen valakije, akivel őszinte, kölcsönös elfogadáson alapuló kapcsolatban tud élni. Légy önmagad, fogadd el a másikat, ezek hangzatos szlogenek, de a mai világban létfontosságúak.

– Mit tart a magyaroknál leggyakrabban jelentkező lelki bajnak?
– Biztosan a depressziót kéne először említenem, de a legizgalmasabb téma a közösségi média használatának függősége. Nem nevezném feltétlenül bajnak, vagy betegségnek, bár bizonyos formái életveszélyesek lehetnek, hiszen sokan vezetés közben sem képesek letenni a mobiltelefont. Még több kérdést vet fel a közösségi hálózatok világa, hiszen nehéz kezelni, hogy van egy valós és virtuális profilunk is. A különbség csupán az, hogy az egyiket lehet szerkeszteni, a másikat nem. Én világéletemben hírfüggő voltam, kerestem a lehetőséget arra, hogy mindig jól értesült legyek. Annak idején mindig átböngésztem az Esti Hírlapot, a híradókat is rendszeresen néztem, de ma már ez nem elég, hiszen az interneten másodpercenként frissülnek a hírek. Ezáltal megjelenik a hitelesség kérdése, hiszen, az információk forrása néha kontrollálhatatlan. A tízéves fiamnak a mostani születésnapjára megvettük az első telefonját, de igyekszünk mellé szabályokat és védőpajzsot adni.

– Mi jelenthet kiutat ebből a faramuci helyzetből, amelyről említést tett?
– Négy gyerekem van. A huszonhárom éves Győrfi Dániel megáll a saját lábán, de a kisebbeket még sokáig segítenünk kell. Hosszas gondolkodás után rájöttem, hogy leginkább az alkalmazkodás képességét kell fejlesztenünk bennük, hiszen a világunk gyors ütemben változik. A lelki egyensúly megtalálásával és megtartásával számíthatnak hosszú, boldog életre. Ebben igyekszem apaként támogatni őket.