Arcot látsz ebben a felhőben? Akkor te is pareidoliás vagy!

[[adv]]

Félbevágtál egy narancsot, és egy arc nézett vissza rád a szétnyíló darabkák közül? Este lefeküdtél volna, de észrevetted, hogy az ágyban egy gombszemekkel bámuló pofa néz vissza rád, aki megtéveszthetetlenül hasonlított egy párnára? Nem képzelődtél, tuti, hogy azt láttad! És attól sem kell félned, hogy valami baj van a fejedben, teljesen normális, ami veled történt.

A jelenséget pareidoliának hívják, és rajtad (illetve rajtam) kívül is rengetegen vagyunk, akik hasonló módon látjuk a világ dolgait. Az egyik leghíresebb arclátó sztori Új-Mexikóhoz kötődik. Egy nő éppen megpirította a tortillát, és már pakolta is volna tele mindenféle finomsággal, amikor hirtelen megpillantotta benne Jézus Krisztust. Az eset rövid időn belül nagyon virális lett, miközben az étel végül soha nem készült el, a tortillát bekeretezték, a zarándokok pedig elkezdtek a csodájára járni.

^{Kép: foxnews.com}

A tudósok évek óta próbálják megfejteni, hogy mi állhat a jelenség hátterében. Carl Sagan csillagász és planetológus szerint ez egyfajta túlélési technika, hiszen az emberi elme kifejezetten arra van trenírozva, hogy az arcfelismerés alapján különböztesse meg az embereket, illetve egyéb élőlényeket, így a vadakat is. Minimális adatokból is képesek vagyunk felismerni egy messzi homályból érkező illetőt, viszont ezen képességünket annyira tökélyre és biztonságosra fejlesztettük, hogy véletlenszerű képeket is arcokként azonosítunk. Nagyon ősi, evolúciós dologrol van szó. Sagan egy példát is hoz erre könyvében, mint mondja, azok a kisbabák, akik hamar felismerték szüleik arcát, és visszamosolyogtak, több szeretetet és törődést kaptak. A boldogulás és túlélés szempontjából pedig ez elengedhetetlen.

Teljesen normálisak vagyunk tehát. Nem mindig gondolták azonban így, korábban a pszichózis egyik tüneteként tekintettek rá, így betegségként kezelték.

Egy másik, híres példa az emberi arc a Holdon:

^{Kép: NASA}