Méheknek hotelt, darázsnak garázst: így segíthetjük a beporzást

Nemrég adtunk hírt arról, hogy a civilben – egészen pontosan védőruha nélkül – szívesen méhészkedő Morgan Freeman a méheknek adja egyik birtokát, most viszont már azt is részletesen megismerhetjük,

hogyan segíthetünk mi magunk a rendkívül hasznos, de elég nagy bajban lévő méheken.  

Új fogalmakkal ismerkedhetünk meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján hiszen az egyszerű, ugyanakkor nagyon látványos méhecskehotellel, más néven darázsgarázssal erkélyen, ablakpárkányon is segíthetjük a szelíd beporzók szaporodását már kora tavasztól.

Ez az egyik legelképesztőbb természetvédelmi eszköz.

Lehet például 3–15 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli vagy különböző vastagságú nádszálak kötege. A szervezet szerint a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában. Azt azonban, hogy mi történik a lezárt lárvabölcsőkben, eddig nem láthattuk, de az egyesület által kidolgozott látvány-darázsgarázsokkal

bárki amatőr rovarkutatóvá válhat és nyomon követheti a lárvakamrák rejtett életét.

A szervezet felhívása szerint a támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát a méhecskehotel/darázsgarázs nem vonzza oda ezeket! Ugyanakkor

a beköltöző, szelíd, nem támadékony magányos darazsak a méheknél is hasznosabbak,

mivel a felnőttek alapvetően beporzók, míg a lárváik számára vadásznak (például hernyókat gyűjtenek). Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége viszont a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok

nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.

Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik,

végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

A magányosan élő méhek, és számos hasonló életmódot folytató darázsfaj képviselői köztünk élnek a kertekben, a parkokban, az iskolákban és óvodákban, a lakótelepeken – még a tizedik emelet magasságában is. Mindenhol ott vannak, ahol virágokat találnak. A mindennapokban azért

nem figyelünk fel rájuk, mert feltűnés nélkül, egyedül repkednek, és nem támadékonyak.

Méhecskehotel és látvány-méhecskehotel is beszerezhető az MME Természetbarátok boltjában.