Hódítanak a hódok 150 év után – még a kiegyezés előtt tűntek el itthon

Egész Eurázsia legnagyobb rágcsálói a hódok a maguk egy méterével. Mint a 2660 Balassagyarmat riportjából kiderül: kidőlt, szétrágott fák tanúskodnak róla, hogy a környéken hódok tanyáznak. Tavasztól őszig ez nem tűnik fel annyira, hiszen akkor lágyszárú növényekkel táplálkoznak, télen viszont annál több nyomot hagynak magukról. Nemcsoda, hogy jól érzik itt magukat, hiszen őshonosak voltak, csakhogy

a prémjéért és a pézsmájáért levadászták őket, az utolsót 1865-ben látták. 

Majd másfél évszázad után az elsőt 2007-ben a Dunán, Vámosmikolánál észlelték, mint a videóból kiderül, onnan hódította vissza az egész Ipolyt. A hazai Duna-szakaszba pedig Ausztriából kerülhetett. 

[[video]] 

Nagy mértékben alakítja a környezetét, a vízi élőhelyeket sokkal változatosabbá teszi a videóban megszólaltatott szakértő, Harmos Krisztián szerint, aki a Nógrád-Ipoly Tájegység vezetője. Ugyanakkor gátak, töltések esetében a hódok tevékenysége gondot jelent a mezőgazdaságnak.

Úgy tűnik, a mesterségesen átalakított környezetet a természet vissza akarja foglalni, hiszen

hiúz, farkas és medve is előfordul már Nógrádban,

amelyet az Ipoly mellett a Börzsöny, a Karancs-Medves és a Cserhát az egyik legváltozatosabb magyarországi megyévé tesz.  

A hódok a szorgalmasságuk mellett az irodalomnak is köszönhetik, hogy belopták magukat a szívünkbe, elsősoban Szürke Bagoly regénye, a Két kicsi hód jóvoltából, amely a nyolcvanas években a Delfin-könyvek között is megjelent.

Kanada végeláthatatlan őserdejében élt az ezerkilencszázas évek elején egy indián vadász – olvasható a port.hu-n a történetről. Mindenkitől távol, magányában írta az erdők világában játszódó történeteit, amelyek nagy sikert arattak szerte a világon.

Bár Szürke Bagoly vadászember volt, neki nagyobb örömöt okozott az állatok világának megismerése,

mint az erdők teremtményeinek elejtése. Ez a szeretet késztette arra, hogy megírja két kicsi hód és két indiángyerek történetét, akik valóban éltek. Az árván maradt kis hódokat befogadják és nevelgetik az indiángyerekek.

Arról, hogy ki volt Szürke Bagoly, a bookline-on olvashatunk magával ragadó sorokat: 

Élt egyszer egy skót kisfiú – úgy hívták: Archie Belaney – aki annyira rajongott az indiánokért, hogy elhatározta... indián lesz. Alighogy iskoláit befejezte, áthajózott az óceánon, és bevetette magát Kanada őserdeibe.

Az indiánok szívesen fogadták maguk közé, nevet is adtak neki. Így lett Szürke Bagoly,

és ezt a nevet megtartotta haláláig. Népének nagy barátja, szószólója volt. Tudós és természetkutató. Különösen a hódok életét tanulmányozta nagy elmélyültséggel. Cikkeket, regényeket írt az indiánokról, előadásokat tartott, csak halála után derült ki, hogy valójában fehér ember. 1880-ban született és 1937-ben halt meg. Legnépszerűbb ifjúsági regénye a Két kicsi hód.

Szürke Bagoly életéről Pierce Brosnan főszereplésével forgattak filmet Richard Attenborough rendezésében, a trailerben gyönyörű képeket látunk és hozzá méltó zenét hallunk.