A nőstény csimpánzok megérzik a hímet, mely kölykükre támad

A csimpázokat leggyakrabban cuki, de rendkívül okos állatként ábrázolják az ismeretterjesztő filmek, ugyanakkor a közösségeikben akad olyan szokás, mely a legkeményebb horrorfilmekbe illik. A hímek időről időre megtámadnak nőstényeket, elragadják tőlük a kicsinyeiket és megeszik őket. A csimpánzok viselkedését kutatók a mai napig nem tudják pontosan megmondani, hogy mi lehet az eredője a kannibalizmusnak.

Legutóbb viszont egy érdekes tudományos eredményt közölt ezzel kapcsolatban az amerikai Természeti Antropológiai Közlöny: a nőstény csimpánzok a közösségben zajló folyamatok alapján megérzik, mely hím akarja potenciálisan megölni utódjukat. Erre az ugandai Budongo erdőben zajló kutatások során jöttek rá a szakemberek.

Az egy csoportban mozgó csimpánzok között ugyanúgy létezik ranglétra, mint más állati (és emberi) közösségekben. Amelyik csimpánz ezen előrelép, az a párosodási rangsorban is előrébb kerül, vagyis előbb lesz lehetősége utódot nemzeni. Ezzel automatikusan több nőstény, s velük együtt több kicsiny kerül a közelükbe, akikre veszélyt jelentenek. A kutatók azt fedezték fel, hogy a nőstény egyedek fiatal utóddal folyamatosan kerülték a rangsorban gyorsan lépegető hímeket, tartottak tőlük. Ezzel szemben sokkal több időt töltöttek együtt olyan hímekkel, akiknek stabil helye volt a ranglétrán, s ezáltal védelmet jelentettek számukra.

Sokkoló látni, hogy a hímek megölik a kicsinyeket, egyelőre nem teljesen tiszta, hogy miért csinálják. Az anyák most megfigyelt viselkedése ugyanakkor alátámasztja az eddigi feltételezéseinket, miszerint a hímeknek stratégiájuk van arra, hogy nagyobb esélyük legyen párosodni. A hímeket gyakorta hasonlítják nagy politikusokhoz, hiszen egész szövetségeket alakítanak ki, melynek segítségével előre tudnak lépni a rangsorban. A nőstények viszont legalább ennyire aktív közösségi életet élnek, folyamatosan szemmel tartják a hímek pozícióinak változásait, s adott esetben biztonságba helyezik a kölykeiket

– írta a folyóiratban Adriana Lowe, a Kenti Egyetem Phd-hallgatója. Az ifjú egyedekre nézve egyébként plusz veszélyforrás, hogy anyjuk kiválik a csoportból szüléskor, és rövid időre szülési szabadságra megy, így egyedül marad csemetéjével.

A főemlősöknél egyébként nem ritkaság, hogy akár saját utódaikat is megölik, hogy azok ne veszélyeztessék felnőve a saját területüket.

(Gaba)