A programozás mindenkié - San Franciscoból jöttem interjú

Mindenkinek van egy listája a fejében azokról a dolgokról, amiket szeretne elérni az életében. Legalábbis rengeteg embernek van. Ha ebből a listából csak a legfontosabb dolgokat emeljük ki, nagyon valószínű, hogy találni fogunk a listán pár olyat, mint: megbecsülés, biztos anyagi háttér, kiszámíthatóság.

Az ember vágyik arra, hogy meg legyen teremtve számára a biztos háttér. Hogy ne kelljen napról napra élnie, hogy megbecsüljék azt, amit csinál, és hogy saját maga is láthassa az eredményét a munkájának. Ennek az elérése két dologtól függ. A lehetőségtől, és az akarattól. Ha ez a kettő egyszerre jelen van, akkor a tulajdonosa a világon bármit elérhet.

Az embernek nem tudunk akaratot adni, ezt mindenkinek saját magának kell előteremtenie. Viszont lehetőséget bárki képes adni másoknak. Ráadásul ez a két dolog furcsa módon képes egymást generálni. Egy lehetőség szikraként lobbanthatja lángra az akaratot, és sokszor egy szilárd akarat hihetetlen lehetőségeket teremt.

Mi szeretnénk egy ilyen szikra lenni a világban, és ahelyett, hogy univerzális igazságokat adnánk át az embereknek - olyan dolgokat, amiket ezrek, vagy akár milliók fedeztek fel már előttünk -, ahelyett rá szeretnénk venni az embereket, hogy tegyék hozzá az akaratukat ehhez a lehetőséghez, hogy közelebb vihessük őket ahhoz, amit szeretnének.

Az SFJ tehát nem több, mint egy lehetőség. És a mi felfogásunk szerint a lehetőségeknek soha nem szabadna pénzbe kerülnie (függetlenül attól, hogyan működik a világ), mert onnantól fogva, hogy valami pénzbe kerül, már nem elérhető mindenkinek, és ez egyszerűen nem igazságos.

Mi dolgozó emberek vagyunk, szenvedélyes mérnökök, informatikusok, és ebből kifolyólag azt, amire szükségünk van ebben a világban, kitartó munkával próbáljuk elérni mindannyian a saját életünkben. Arra pedig, hogy ezt a lehetőséget megosszuk a világgal, egyfajta misszióként tekintünk.

Az első elérhető tanfolyamunk a Java programozó. A csapatunkból mindenki lelkes, de én vagyok a legextrovertáltabb a csapattagok közül, valószínűleg a művészi pályafutásom okán. Mivel én főleg Java technológiákkal foglalkozom a mindennapi munkám során, ezért gondoltam, ha már én kezdem el a tanítást, akkor hazai pályán fogom ezt tenni.

Mindenkinek, akit érdekel az informatika. Nem gond, ha más területen van a hallgatónak tapasztalata, sőt, az sem baj, ha teljesen kezdőként esik neki. Próbálunk vicces, könnyed hangnemben beszélni a programozásról, a dogmatikus, száraz, könyvszagú stílus helyett. Nem az a célunk, hogy megmutassuk az embereknek a különböző technológiákat. Az a célunk, hogy a hallgatók megértsék őket. Nem lehet többet tenni szerintem egy hallgatóért, minthogy felkeltjük az érdeklődését. Bemagolni bármit lehet. A mai napig több tucat verset tudok fejből visszamondani a középiskolai éveimből. De ez a tudás mind semmit nem ér, ha nem tudom értelmezni azt, amiről a vers szól, mert az egész lényege ott van, a szavak között.

Ha viszont a tanulónak felkeltettük az érdeklődését, akkor nem áll meg nálunk. Utána fog olvasni, rá fog keresni, képezni fogja magát tovább, és egy kis szerencsével a szükségszerű tanulás átvált szenvedélyes kutatómunkába. Ehhez kínálunk lépcsőt, bárkinek.

Természetesen! Őszintén azt gondolom, hogy az SFJ egy olyan project, ami soha nem kéne, hogy véget érjen. Mindig lesz újabb technológia, mindig lesznek újabb kiadások egy-egy informatikai rendszerből, így mindig lesz mit elmagyarázni. Csak bízni tudok benne, hogy az időm és az energiám hosszabb távon engedi majd, hogy evezzem ezt a csónakot, és abban különösen reménykedem, hogy jelentkeznek majd mások is, akik szívesen segítenek evezni, hogy gyorsabbak lehessünk.

A mi irányunkban nincs. Aki egyszer eldönti, hogy ezt komolyan veszi, és végig csinálja velünk a tanfolyamunk összes kurzusát, annak csakis saját maga felé van kötelezettsége. Nem lehet elbukni (sem győzni), ha az ember nem ad magának egy esélyt.

Nem tartotok attól, hogy egy ingyenes kurzussal magatokra haragíthatjátok a nagyobb, magán oktatási intézményeket?

Ez már megtörtént, de nem foglalkozunk vele. Főleg a marketing oldalán ütközünk falakba, így mindent saját zsebből finanszírozunk, kampányokat indítunk a közösségi médiákban, valamint gerilla marketinggel próbáljuk megragadni a figyelmet, így készült pl. a ,,Programozó” c. videoklipünk, amit pár nap alatt több, mint tízezren tekintettek meg. Egyébként az egyik legnagyobb hírportál felelős szerkesztője pont pár hete írta nekünk e-mailben, hogy ő nagyon támogatja azt, amit csinálunk, ráadásul a fia is nálunk tanul; de nem hozhatnak le rólunk cikket, mert anyagi kárt okozna vele egy szerződött partnernek, akinek a tanfolyama több, mint 1 millió Ft-ba kerül. Több másik fórumon folyamatosan törlik azokat a hozzászólásokat, ahol minket reklámoznak. Szóval zajlik egy harc, de ahogy említettem, mi nem foglalkozunk vele, bízunk benne, hogy a diákjaink viszik a hírünket, ahogyan azt eddig is tették.

Sok esetben vita tárgyát képezi, hogy megszerzett tudás, vagy az arról tanúskodó papír a fontosabb az IT szektorban való elhelyezkedésnél. Kínál-e az SFJ valamifajta oklevelet, amit a programozás világába belecsöppentek majd fel tudnak mutatni az állásinterjún?

Ez Magyarországon egy kardinális kérdés. Rengeteg helyen előbb kérdezik meg, hogy milyen végzettsége van a jelentkezőnek és csak utána kezdenek el érdeklődést mutatni a tudása felé. Félreértés ne essék: én is iskolapadba ültem, amikor komolyabban kezdett el érdeklődni az informatika, és örültem, amikor a kezemben tartottam végre a papírt, mert akkor úgy éreztem, hogy kinyílt a világ. Aztán rájöttem, hogy a papírnak és a megszerzett tudásnak a való életben sokszor köze sincs egymáshoz. Különösen igaz ez, hogy ha külföldre megy valaki, ahogyan én tettem. A magyar oktatás az én tapasztalataim szerint nagyon erős, akár más európai országok felsőoktatásához képest, viszont ugyanezt a tudást némi angoltudással az interneten keresztül meg lehet szerezni.

 

Ez nem olyan, mint az orvosi szakma. Egy online kurzuson végzett sebész kése alá nem szívesen feküdnék be. Találkoztam viszont olyan emberekkel a munkám során, akik az érettségin kívül semmilyen más papírt nem tudtak felmutatni, és mégis olyan fantasztikus szakemberek voltak, amilyenné én csak próbálok válni. Nem utolsó sorban amióta külföldön élek, soha nem kellett sehol bemutatnom a diplomámat. Egyszerűen nem érdekelte őket, mindig az volt a fő kérdés: meg tudod-e oldani ezt a tesztet, és utána el tudod-e magyarázni, hogy mit miért írtál.

Szóval azokat, akiket nem vettek fel egyetemre, főiskolára, OKJ képzésre, vagy csak nincs meg a lehetőségük elvégezni azt (akár családi, akár anyagi okok miatt), mind arra biztatom, hogy próbálják ki a képzésünket, és ha tetszik nekik, akkor megpróbálkozhatnak a záróvizsgáinkkal, amiknek az elvégzését követően oklevelet állítunk ki. Ez nem akkreditált képzés (egyelőre), de ahogy egyre jobban megy majd az SFJ híre, talán a munkáltatók is egyre inkább tisztában lesznek a képzéseink színvonalával, és így remélhetőleg ugyanúgy figyelembe veszik majd azok elvégzését, ahogyan Amerikában figyelembe veszik a híresebb, népszerű online tanfolyamokat.

Fontos, hogy a jelentkező tapasztalt legyen az adott témában, amiről tanítani szeretne, és szilárd, átfogó ismerete legyen. Nem tanárokat keresünk (persze jelentkezhetnek tanárok is), inkább olyanokat, akik képesek motiválni az embereket.

A jelentkezőket arra szoktuk kérni, hogy küldjenek nekünk egy 7 perces bemutató órát, és egy tervezett tematikát a videó kurzusokhoz. Ebből kiderül számunkra az előadásmód, és a témában való jártasság is.

A videóknak nem szabad túl formálisnak lenniük, mindig azt szoktam mondani a többieknek, inkább kell hasonlítania egy baráttal való beszélgetésre, mint egy tanórára.

Az egyik célkitűzésünk az, hogy minél több emberhez eljusson ennek a lehetőségnek a híre. A másik célunk, ami legalább ennyire fontos, hogy megtartsuk ezeket a tanulókat. Úgy indult ez a tanfolyam, hogy négy embert akartunk videotelefonon tanítani. Akkor nyolcvanan jelentkeztek erre a lehetőségre. Pár hónappal később több, mint ezer regisztrált felhasználó követi a honlapon a kurzusainkat. Mindenki a maga tempójában.

Azt hiszem, hogy ez a növekedés annak köszönhető, hogy az SFJ sosem volt, és soha nem is lesz egyoldalú médium. Az emberek véleményére építünk, meghallgatjuk őket, és az ő igényeik szerint formáljuk a kurzusainkat. Végsősoron nem (csak) magunkat szórakoztatjuk ezzel az egésszel. Egyébként most, hogy ennyien vagyunk, rengeteg a beérkező levél is, ezekre válaszolni most már egyre nehezebb, de mindig azt mondom a többieknek: ez legyen a legnagyobb gondunk! (GaVRoS)