„Szakmailag nem vagyunk megfelelő szinten” – Hrutka őszintén a magyar fociról

Szokatlan olyan futballal kapcsolatos interjút olvasni, amelyben feltűnnek olyan fogalmak, mint színház, kultúra, vers vagy épp a kvadratikus reciprocitás. Márpedig az Élet és Irodalom által, Hrutka Jánossal készített beszélgetésében a kvadratikus reciprocitás kivételével a fenn említett témakörök bizony megjelennek.

A korábbi válogatott játékos persze javarészt arról beszél, hogy milyen problémákkal küzd a magyar futball, milyen okok jelennek meg az utóbbi évek pofonjai mögött. Az interjúból a főbb gondolatokat szemlézzük:

• „20 éve sokkal nehezebb volt kijutni egy világversenyre, mint most. Nőtt a mezőny, ezzel az esélyeink is. (...) ma például még negyedikként is maradt remény az Eb-részvételre. Lehet, hogy sikerül kijutnunk, de egyelőre tendencia, hogy nem tudunk élni a könnyített pálya lehetőségeivel.”
• „Azokban a sportágakban tudunk sikeresek lenni, melyet csak kevesek űznek kimagasló szinten – kajak-kenu, vízipóló, vívás, de a kézilabdát is ide sorolhatnám. Ahol akkora a tömegnyomás, mint most már a futballban, kevésbé.”
• „Szakmailag nem vagyunk megfelelő szinten.”
• „A pénzbőség lehetővé tette, hogy külföldről behozzunk olyan munkaerőt, amelynek korábban eszébe sem jutott ezt a piacot keresni. Komoly probléma viszont, hogy nem csak minőséget veszünk.”
• „Az akadémiai képzés a 15 és 18 év közötti gyerekek játszótere. Viszont a legmeghatározóbb technikai elemeket 6 és 12 éves kor között kell(enne) megtanulni. Ám az edzők munkáját az eredmények alapján minősítik, nem aszerint, hogy hány nemzetközi szintet elérő játékos kerül a felnőttekhez, a válogatottba vagy a külföldi piacra. A számon kérhető, minőségi munkát feláldozzák az eredményesség oltárán.”
• „A futballban nem kulcskérdés már a tehetség. Szinte minden megtanulható, ami a jó játékhoz kell.”
• „A mi gyerekeink 16-18 éves korukban ugyanis már nemigen akarnak külföldre menni. Itthon ennyi idős korban több pénzhez jutnak, mint amennyire esélyük volna ezen a szinten külföldön. Ez is az említett kontraproduktivitás tünete. Viszont, ha maradnak, és nem indul be gyorsan a pályafutásuk, néhány éven belül zsákutcába jutnak, mert nehézkes az átmenet az igazi profi státusba 18 és 21 éves kor között.”
• „Nem tudunk nemzetközi szinten is versenyképes fiatalokat kitermelni.”
• „A sportnak magának politikamentesnek kell lennie ugyan, de a háttér megteremtése nálunk az állam nélkül nem megy. Maga a futball sem piaci alapokon nyugszik most. Nem a bevételek és kiadások üzletszerű tervezése az alapja, hanem a közvetett és közvetlen forrásokhoz való hozzáférés lehetőségei. Ezzel nincs is feltétlenül baj, ha az invesztíció mértéke egy idő után folyamatosan csökken, ha a kapott pénzért cserébe fokozatosan mindenkinek a saját lábára kell állnia, és az állami „beruházásokat” vissza kell fizetni.”
• „Az a tehetség, teljesítmény, önkifejezés, amit a színpadon látok, valamint az érzés, amit kivált belőlem, már sokszor előrébb való, mint a sportpályákon tapasztaltak. Nehezen tudnám már elképzelni az életem a Katona, az Örkény, a Radnóti vagy egy Pintér Béla-darab nélkül. Mindegy, hogy az ember az élet mely területén alkot értékeset, minden produktumot nagyon tudok becsülni.”