Miért öntik egymás nyakába a pezsgőt a Forma-1-es pilóták?

A pezsgő a mindennapokban az ünnepek, az évfordulók és a legnagyobb családi banzájok elengedhetetlen kelléke. Kevesen gondolnák, de rengeteg történelmi eseményben kap szimbolikus szerepet. A nettó zseni Churchill, aki a világ legsötétebb óráiban sem engedte, hogy Európa térdre rogyjon Hitler előtt, állítólag egyszer így motiválta a partraszálláshoz készülődő brit katonákat:

„Uraim, most nem csak Franciaországért harcolunk, hanem Champagne-ért is.”

A brit államférfi köztudottan nagy rajongója volt az italnak, de az elbeszélések szerint kedvence a pezsgő volt. Az ital szülőhazája pedig komoly bajban volt, már hosszú évek óta a nácik tartották megszállás alatt. Churchillnek ebben a mondatában hirtelen összesűrűsödött az egész élete és a neki szánt hatalmas történelmi szerep is.

És ha arra szeretnénk megtudni a választ, hogy kerül a pezsgő az autóversenyzők nyakába, akkor is Champagne-ba kell elutaznunk. Az 1950-es szezonban forrt össze szorosan a pezsgő és az autóversenyzés története, ekkor Juan Manuel Fangio, miután megnyerte a Champagne fővárosaként is emlegetett Reims-ben zajló Forma-1-es futamot, és átvette az ezért járó díjat, ajándékba természetesen egy üveg pezsgőt kapott. Ekkor osztottak először a kupa mellé pezsgőt is. 

Majd 1967-ben Dan Gurney volt az első, aki egy 24 órás Reims-i futam után a kelleténél többször rázta meg a pódium tetején a peszgőt, azt pedig a közönség nyakába zúdította. Osztatlan sikert aratott a szokatlan ünneplés. A hatás sem maradhatott el, és az egyszeri történet hagyománnyá formálódott az autósportban.

Dan Gurney egy hosszan tartó sikertelenségi széria után élete legnagyobb győzelmét aratta, és mint mondta: 

„Ezt nem lehetett csak úgy, egyszerűen megünnepelni, valami speciális kellett.”