Mit üzen nekünk a Himalájából Erőss Zsolt és Kiss Péter?

Hat éve ilyenkor, 2013. május 22-én nyilvánította eltűntnek a Kancsendzönga-expedíció vezetése Erőss Zsoltot és Kiss Pétert. A két hegymászó hosszú ideje nem adott életjelet magáról, s mivel fent, 8000 méter felett, vagyis a halálzónában jelenteztek utoljára, szinte biztosra lehetett venni, hogy már nem élnek. Erősst családja, felesége és két gyermeke, Gerda és Csoma gyászolta – a hazai mászótársadalom mellett persze. Kiss Péternek nem volt gyermeke. Jaroslav Dudka és az alaptáborban maradó Kollár Lajos épségben visszatértek. 

Magyarország legsikeresebb hegymászója maradt fent örökre a világ egyik legveszélyesebb nyolcezresén. A csíkszeredai születésű Erőss a világ tizennégy nyolcezres hegycsúcsa közül tízre felkapaszkodott. Bámulatos regenerációs képessége volt, mászótársai legalábbis arról meséltek, hogy teste egyrészt rendkívül gyorsan alkalmazkodott az extrém magashegyi klímához, s nagyon kevés vízpótlással csinálta végig a csúcstámadásokat. Azt azonban nem szabad elhallgatni, hogy – miképp a magashegyi mászók mindegyike – ő is az életével játszott. Ráadásul 2010-ben a Magas-Tátrában súlyos balesetet szenvedett, és térd alatt amputálni kellett a jobb lábát. A 8516 méter magas Lhocét és a 8586 méteres Kancsendzöngát már műlábbal mászta meg a Himalájában.

A tragédia után kiderült, hogy Kovács Gábor egy ideig együtt mászott Erőssékkel a Kancsendzöngán. Az expedíción általa készített fotókat csupán néhányan látták, Hangodi Irén vágta össze őket egy felvételen, íme: 

Soha nem fogom elfelejteni az eltűnésük idején tapasztalható szomorú várakozást a szerkesztőségben, ahogy azt sem, hogy Kiss édesanyja az expedíció hazatérte utáni sajtótájékoztatón csaknem sokkos állapotban vonja felelősségre az expedícióvezetőt, Kollár Lajost.

Kollár 2013-ben megmutatta nekem a fotót, melyen a távolban kirajzolódnak Kiss Péter kabátjának a vonalai. Kölcsöndzsekiben mászott, könnyű volt felismerni. Minden bizonnyal egy kuloárban csúszott ki ereszkedés közben. A csúcsot ő is megjárta. Kollár beszámolója szerint Kiss hősies tettet hajtott végre, ugyanis a 24 órás csúcsmászást követően is visszament a lassan ereszkedő Erőssért, miközben a magashegyi mászók íratlan szabálya szerint a hegyen mindenki magáért felel. Sosem derül ki, de túlélhette volna, ha nem megy vissza segíteni.

Utóbb Erőss holttestét is megtalálták: a felfelé haladó mászóút mellett nem messze egy összefagyott ülő testet láttak mászók, s a ruházat leírása alapján az illető Erőss Zsolt volt.

Kiss Péter Erőss mellett szintén emberfeletti teljesítményt tett le az asztalra életében. Volt többször is az év teljesítménytúrázója, barlangászott, számtalan alkalommal futotta le a maratont, és körbe a Balatont. Első magyarként mind a 82 négyezer méter feletti Alpok-csúcsot megmászta. Ezzel a pedigrével a tarsolyában indult a Kancsendzöngára úgy, hogy soha nem járt még előtte nyolcezresen, de még lényegesen alacsonyabb hegyen sem. Kollár elmondása szerint ennek ellenére „felfutott” a hegyre, ők maguk sem hitték, hogy micsoda erő, kitartás lakozik benne.

Hogy mit üzen hat év távlatából Erőss Zsolt és Kiss Péter a Himalájából? A mászók számára azt, hogy ez a sport továbbra is a legcsodálatosabb elfoglaltság, és fanatikus szerelmesei számára nincs élet nélküle. Nekünk laikusoknak pedig, akik innen a tengerszint felett picivel követjük őket azt, hogy a hegymászás emberfeletti teljesítményekről, teljesítőképességről rántja le a leplet, eközben a halál folyamatosan karnyújtásnyira kíséri a mászókat, akik – néha elismerik, néha nem – saját örömükre másznak. Az elvesztésük jelentette fájdalmat itt hagyják a tengerszint felett picivel.