Húsz éve nem állt ilyen tragikusan a Real Madrid januárban

Bizonyos volt, hogy Zinedine Zidane és Cristiano Ronaldo távozásával alapjaiban más lesz a játék Madridban, mint volt. De, hogy ennyivel gyengébben teljesítsenek a Királyiak, mint előbbi két úrral, arra kevesen fogadtak volt. A gyatra sorozathoz azért hozzájárult a csapatot sújtó sérüléshullám, illetve az is, hogy a tavaly az év játékosának választott Luka Modric csak árnyéka korábbi önmagának.

Utoljára 1996-ban fordult elő, hogy a legtöbb Bajnokok Ligája/BEK-trófeát birtokló csapat tíz vereséggel álljon január közepén. A legutolsót szerdán szenvedte el a Real a bajnokságban 13. helyen álló Leganes otthonában. A Király Kupa-összecsapás odavágóján 3-0-ra győztek a fővárosiak, így ez a pofon kevésbé fáj, nem úgy az előző kilenc.

Kezdődött minden a városi rivális Atlético Madrid elleni Európai Szuperkupa-döntővel, ahol a hosszabbításban kerekedett felül Diego Simeone csapata. Aztán egy pozitívabb sorozatot a Sevillával szembeni 0-3 zárt le szeptember végén, s egy új, hideglelős sorozatba kezdett a Real Madrid. Hét meccsen ötször kaptak ki, s egy döntetlen mellett egyetlen árva győzelmet sikerült összekaparni. A vesszőfutás fájdalmas állomása volt az Alaves elleni idegenbeli (1-0), a Levante elleni hazai (1-2), illetve a Real szintjén ugyancsak verhetőnek számító CSZKA Moszkva otthonában elszenvedett vereség. A grande finale a barcelonai 5-1-es zakó volt, másnap Julen Lopetegui vezetőedzőnek a kezébe adták a csomagját, és a Bernabeu Stadion kijáratához kísérték.

Utódja, az ideiglenesen kinevezett egykori kedvenc, Santiago Solari kilenc meccsen nyolc győzelemmel startolt, csak az Eibartól elszenvedett hazai 0-3 éktelenkedett a napló egyik sötétebb rubrikájában. Miközben a pocsék szezonkezdet miatt a Real a dobogóért harcolt, Solari behúzta a csapat történetének negyedik klubvilágbajnoki címét (2014 óta csak egyszer nem a Real győzött). Az Al-Ain és a Kashima azért annyira nem okozott fejtörést.

Az argentin tréner 18 mérkőzésen vezette eddig a Madridot, 13 siker mellett egy döntetlen és négy vereség sorakozik. Tegyük hozzá, hogy a bajnoki tabella első hét helyezettjéből még egy csapattal sem akadt össze a Madrid, az első komoly erőfelmérő majd most szombaton jön a harmadik helyezett Sevilla ellen.

A teljes eddigi szezont nézve a Real Madrid 32 mérkőzésen tizenkilencszer nyert, három döntetlent ért el és tízszer kapott ki. Utoljára 1996-ban forult elő, hogy a Real ennyire botorkált volna a szezon első felében: Jorge Valdano 32 összecsapáson 12 vereségnél tartott január közepén. Egy évre rá a biztonság kedvéért Fabio Capello azért megnyerte a bajnokságot és a Spanyol Szuperkupát a madridiakkal.

A csapat hátvédjének, Nacho Fernandeznek igaza van, amikor az AP hírügynökség cikke szerint úgy fogalmaz:

Az elmúlt néhány év a Real Madrid történetének legsikeresebb esztendői közé sorolható, nehéz lesz versenyezni vele, vagy túlszárnyalni.

A Julen Lopetegui előtt dolgozó Zinédine Zidane két és fél év alatt egy bajnoki, egy Spanyol Szuperkupa, három Bajnokok Ligája, egy Európai Szuperkupa és két klubvilágbajnoki trófeát hozott a Bernabéuba. 149 mérkőzésen ült a kispadon, 69,8 százalékos győzelmi rátával távozott. Azon edzők között, akik legalább ennyi mérkőzésen vezették a csapatot, egyetlen trénert találunk, akinek jobb a győzelmi mutatója, José Mourinhót (178 meccs/71,9 százalék). Nacho tehát jól látja a jelenlegi állapotot, azonban érdemes hosszabb távlatban szemlélni a Real helyzetét.

Ahhoz képest, amit Zidane elért a csapattal, szinte csak rosszabbul lehet teljesíteni.

(Gaba)