Lehet, hogy utoljára küzdött nagyot Andy Murray

Valószínűleg Andy Murray lesz a nagy négyes közül az első, aki leteszi a teniszütőt. Ugyebár ennek a négyesnek tagja még Novak Djokovic, Rafael Nadal és persze Roger Federer. Murray még csak 31 éves, de már nagyon régóta küzd sérüléssel, emiatt, ahogy mi is megírtuk korábban, a visszavonulást tervezi. Mivel a modern teniszben már kitolódott a kor, így 31 év nem számít soknak.

Ha nem ebbe a négyesbe esik bele, akkor jóval több trófeája lehetne, de így sem szégyenkezhet, mivel háromszoros Grand Slam-bajnok (két Wimbledon és egy US Open), de van, amiben egyedüli, mivel két olimpiai aranyérme van egyesben.

Nem voltam Murray-szurkoló, de mindig szimpatikus volt a számomra. Olykor csak apró pontok választották el a győzelemtől, de a nagy négyesből a többi három mindig valamennyivel jobb volt, legyen az csak egy hajszálnyi is. Ettől még olyan meccseket produkáltak, néha 4-5 órán keresztül kínozva egymást, hogy az ember szava elállt. Ez is egy több mint 4 órás csata volt, amivel Murray nem is búcsúzhatott volna méltóbban Ausztráliától.

Pont egy Australian Openen volt az, ami valamiért kiment a fejemből, hogy Djokovic és Murray meccs van, és nagyon úgy nézett ki, 5. szettre kerül majd a sor. Hát én pont egy vizsga előtt voltam és bekopogtam a tanár úrhoz, hogy nem tudnánk-e ezt áttenni valamikorra, mert őrületes tenisz mérkőzés megy! Én úgy küldtem volna el a fenébe magamat, ahogy illik, hogy ki ne találjam már, de mázlim volt, mert az oktató csak annyit kérdezett vissza, hogy a Djokovic – Murray? Mondom igen! Hatalmas meccs, kinek szurkolok? Mondom senkinek, csak imádom a jó teniszt. Jól van, akkor menjek, jöjjek majd be hozzá holnap. Csak annyit mondtam, hogy wow, köszönöm! Tíz perc múlva már a sört szürcsölgettem a pubban az egyik ismerősömmel és sziszegve fogtuk a fejünket majdnem az összes pontra. Murray kikapott, de csodás visszaemlékezni, mennyi izgalmas pillanatot tudott adni.

Egyértelmű volt, hogy hétfő délelőttre is szabaddá tettem magam, főleg mert éreztem a levegőben, hogy tényleg ez lesz Murray utolsó Grand Slam szereplése. Reméljük nem, és Wimbledonra még vissza fog tudni térni, mert mindenképpen ott szeretne elbúcsúzni, hazai közönség előtt. Amikor valaki azt nyilatkozza, hogy a zokniját és a cipőjét se tudja felhúzni fájdalmak nélkül, akkor ott már tényleg nagy bajok vannak. Azonban amit ma láttam tőle, csak annyit tudok mondani, valahogy ki fogja tudni húzni nyárig. Legalábbis ebben reménykedem, mert lehet azt fogja mondani tavasszal, hogy már nem bírja tovább a fájdalmat. Ne legyen így!

Murray a sérülése miatt jelenleg 229. az ATP ranglistán, így is lehetett az, hogy már az első körben megkapta az Australian Openen 22. kiemelt, amúgy a ranglistán 24. helyen álló Roberto Bautista Agutot.

Murray bicegett, nehezen játszott, de tudott váltani. Dobálta befele az ászokat, pedig sose volt a nagy mesterük, na meg rövidítette a pontokat, ahogy csak lehetett. Fájdalommal játszott, ez nem kérdés, de azért nagy játékos ő, mert mindent kipasszírozott magából a pályán. A spanyol ellenfelétől persze nem veszem el az érdemet, de ha Murray egészséges, akkor valószínűleg kisujjból hozta volna le ezt a mérkőzést. Végig a szíve vitte előre, és innen is bebizonyosodott, hogy mekkora sportember.


Az első két szettben nem találta magát a skót, így 6-4, 6-4-re el is húzott a spanyol. Benne volt a levegőben, hogy Bautista ezt bizony 3 szettben fogja letudni. De a túloldalon lehet húzza a lábát az ellenfél, de ha őt Andy Murraynek hívják, akkor nem fogja feladni. Nem is adta, elkezdte hozni a szerváit, majd két tie-breaket is megnyert, az egyiket 7-5-re a másikat pedig 7-4-re. Szettek tekintetében így 2-2 lett az állás, szóval jött a döntő, de itt Murray lelassult és elfogyott.

 

Az utolsó szettben 5-1-nél az ausztrál közönség egyszerűen nem bírta tovább, és Murray szervájánál felállva elkezdték őt tapsolni. Andy ezt megköszönte a publikumnak, miközben majdnem sírva fakadt, de nem csak ő, még majdnem én is. Hálátlan feladat volt ez az ellenfelének is, Bautista Agutnak, aki tudta, nyernie kell, de ha nyer is, ez a mérkőzés nem róla szól, hanem az ellenfeléről. Itt a vesztes fontosabb volt, mint a győztes, és ezt a spanyol is nagyon jól tudta. Végül Bautista 6-2-vel zárta le a mérkőzést.

A vesztes ilyenkor elköszön, lemegy a pályáról, majd a győztest meginterjúztatják, de ez egy különleges helyzet, így Andy Murraynek is mikrofonhoz kellett állnia. Elcsuklott a hangja, amikor köszönetet mondott mindenkinek, a közönségen keresztül a családjáig. Nem akart bezárni minden kaput, így elmondta, hogy ha ez volt az utolsó mérkőzése itt, akkor nagyon örül neki, de hozzátette, lehet találkozunk még, minden lehetséges.

Végül jött a meglepetés a kivetítőn: a legnagyobb ellenfelei búcsúztak el tőle, mint Djokovic, Nadal és persze Federer, akik megköszönték azt, amit tett a teniszért. Ezután jelentette ki ő is, amit már én is leírtam fent, hogy nagyszerű bajnokok voltak mellette, akikkel óriási csatákat vívtak.

A nyáron csípőprotézis vár rá, hogy fájdalmak nélküli normális életet élhessen. A négyesből mindenki túl tudott lendülni a sérüléseken, és fáj a szívem, hogy ő itt megint csak a negyedik helyre kerül, mert a csípősérüléséből egyszerűen nem tud felépülni. Ő azonban még hisz a csodákban, és meglátjuk mit hoz a jövő. Wimbledonig remélem még kibírja valahogy.

Andy, a nagy négyesből te káromkodtál a legtöbbet, de sokan tudják, hogy ez is érzelmeket mutat, és te ma megint megmutattad, mekkora szívvel tudsz a pályán lenni.

(Torony)