Kocsmáros volt, háziasszonnyá vedlett olimpiai bajnok tornászunk

A sydney-i olimpián aranyérmes tornászról, Csollány Szilveszterről az utóbbi években ritkán látott napvilágot bármilyen hír. Ha jött is valami, az arról szólt, hogy anyagi gondokkal küzd, sőt elhagyta az országot, egy ideig Izlandon dolgozott, mert idehaza nem boldogult.

A 24.hu most terjedelmes interjút készített a gyűrűkirállyal. Az apropót az szolgáltatta, hogy jó egy hónappal ezelőtt egykori edzője, Vereczkei István Facebookon egy olyan fotót posztolt róla, ahol a gyűrűn függeszkedik. „Újrakezdjük Szilassal!” – fűzte a képhez Vereczkei. A 48 éves Csollány cáfolta, hogy visszatérne az élsportolók közé, annak ellenére, hogy a hazai mezőnyben azért még odaférne a dobogóra.

Tanítok a szombathelyi egyetemen, külső szakoktató vagyok. Az egyik hallgató megkérdezte, megy-e még a keresztfüggés? Ment. Ment. Persze tisztában vagyok a képességemmel és a lehetőségeimmel. Ahhoz, hogy az ember tisztességgel felkészüljön, idő kell. Akkor megint nincs család. Ez az egyik fele. A másik pedig; egyáltalán nem vágyom én erre, csak poén volt az egész.

Az olimpiai bajnoki cím után 2002-ben még világbajnok lett, de aztán elveszítette a motivációját, s arra is rájött, hogy feleségét már csak testvéreként szereti, így elváltak 2004-ben. Új életet kezdett, új párjával svájcifrank-alapú biztosítással egybekötött hitelt vettek fel, miután elkezdték folyósítani neki az olimpiai életjáradékot.

Az olimpiai aranyat érő gyakorlat: 

Nem azt mondom, hogy nélkülöztünk, de nehézzé vált a megélhetésünk, de rohadtul. Előfordult, hogy több különböző állást vállaltam egyszerre, hogy meg tudjunk élni, aztán egy hónapon belül mind megszűnt. Például Sopronban ingyenes lehetőséget kaptam egy teremben, ahol elkezdtem felépíteni egy kis tornaklubot. Aztán az ingyenesség hirtelen több százezer forintos bérleti díjjá változott, nem tudtam folytatni. Eközben reklámoztam egy vásárlói közösséget, amit a tagok idővel bepereltek, a cég milliós büntetést kapott – ez is megszűnt. Ekkor jöttem fel Pestre egy kocsmába dolgozni. Majdnem elsírtam magam az első éjszaka után.

Az egykori világklasszis az interjúban őszintén beszélt róla, hogy élsportolóként szigorú napirend szerint kellett élnie, napi 8-10 órát dolgozott a teremben. A visszavonulás után azonban ez megszűnt, és sok sportolótársához hasonlóan neki is óriási űr támadt a mindennapjaiban. Csollány azonban nem tört meg. Annak ellenére sem, hogy nem esett jól neki, hogy a torna szövetségből egyáltalán nem kereste senki. A kocsmárosi állás mellett fitkid edzéseket kezdett tartani, majd kiköltöztek Izlandra, s házuk kiadásából fizették a felvett hitelt. Néhány év munka után hazatértek, de Csollány aztán egy svájci tornász központban kapott munkát edzőként, így megint ingáznia kellett, mert a felesége, s gyermekei nagyon hiányolták. Másfél havonta két napot volt otthon. Ő viszont élvezte a munkát, mely néha szívmelengető pillanatokat tartogatott.

A csoportban volt egy fekete kisfiú is. Olyan furcsa volt a srác. Csinálgatta, csinálgatta a feladatokat, de olyan furán. Kiderült, hogy egy német orvos házaspár adoptálta, és autista. Az édesanyja odajött az első edzés végén és azt mondta teljesen meghatódva, ő még ilyet nem látott, mert eddig a fia senkinek sem engedte, hogy hozzáérjen. Még az apjának sem, csak neki. Én meg terelgettem erre-arra, a végén még szaltóztattam is, ott meg muszáj olykor fizikai kontaktust kialakítani a tanítvánnyal. Felfogadott személyi edzőnek. Másfél évig dolgoztam a sráccal, és annyit fejlődött ezalatt, hogy a szülei vissza tudták íratni rendes iskolába. Sírtak, amikor hazajöttem.

Csollányt továbbra sem keresték a szövetségből, így magának kellett jelentkeznie, miután hazajött, s Magyar Zoltán, a testület elnöke segített neki. Így lett Sopronban szövetségi edző. Ott viszont elmondása szerint senki sem értett a szakmai munkához, mondhatni amatőr módon dolgoztak a munkatársak.

Mindenki foglalkozott mindenkivel. Ilyen a tornában nem létezik. Mondjuk A edző volt az első húsz percben a serdülő kettő edzője talajon, utána átment egy másik csoport másik szeréhez. Össze-vissza. Egy miskolci kolléganőmmel próbáltunk változtatni a rossz beidegződéseken, a langyos vízen. A szülők persze hálásak voltak, mert látták, a gyerekeik ugrásszerűen fejlődtek. Aztán az év legfontosabb versenye előtt egy héttel kirúgták a kolléganőmet, és mivel szövetségi edzőként mindig egyéves megbízásom volt, év végén nekem jelezték, nem hajlandóak tovább velem dolgozni.

A volt tornász elismeri, lehet, hogy tényleg nehéz vele együtt dolgozni, de a szülők levélben tiltakoztak a kirúgása ellen az önkormányzatnál, s még a szövetségi kapitány, Draskóczy Imre is írt levelet munkája védelmében. Ezután St. Pöltenbe hívták edzőnek, majd a szombathelyi egyetem kereste meg, hogy legyen óraadó náluk, az alapképzést az ELTE PPK Sporttudományi Intézet hirdette meg.

Ma már csak ez az egy állása van, mellékállásban otthon háziasszony. Bevásárol, főz, viszi a gyerekeket különórákra. Már csak a bankkal kellene megállapodnia, melytől kölcsönt vett fel. Szerinte visszafizette a hitelt, s „a maradékot a biztosítási rész fedezi”, de a pénzintezet szerint téved, így valószínűleg a bíróságon folytatják.

(Gaba)