Az új Ronaldo lehetett volna, ma egy riói favella ikonja

Emlékeznek még Adrianóra? A nagydarab, ugyanakkor atletikus felépítésű brazil csatárra, aki az olasz Internazionaléban szórta a gólokat a 2000-es évek közepén? Elképesztő karriert jósoltak neki, amiből olasz, brazil bajnoki címek lettek, Konföderációs Kupa és Copa America-trófea, de más nem. Amíg futballozott, annyit lehetett tudni róla, hogy édesapja halála után félresiklott az élete, s alkoholproblémákkal küzdött. Arról azonban, hogy ez miképp festett a mindennapokban, nem nyilatkozott egy érintett sem. Adriano a portugál A Bola lap hasábjain mesélt a sötét múltról.

Csak annyit éreztem, hogy szenvedek nap mint nap. Apám halála hatalmas ürességet okozott bennem. Nagyon egyedül éreztem magam a világban, teljesen elszigetelődtem. Depressziós lettem, és elkezdtem inni. Csak akkor éreztem jól magam, ha piáltam. Mindent megittam, ami a kezem ügyébe került: vodkát, bort, sört, whiskeyt. Minden nap részegen mentem edzésre. Volt olyan, hogy a vezetőség orvoshoz küldött, olyan állapotban voltam, a sajtónak meg azt mondták, Adrianónak az izmaival van problémája. Később rájöttem, hogy az emberekkel van gond körülöttem. Azokkal, akik csak bulizni, piálni meg csajozni vittek, s mással nem foglalkoztak. Amikor visszatértem Brazilába, rengeteg pénzt elvertem, de legalább a boldogság rám talált

– ecsetelte az interes mindennapokat Adriano.

Javier Zanettinek, az Inter akkori fantasztikus középpályásának, jelenlegi sportigazgatójának az emlézetébe vésődött az a nap 2004-ben, amikor Adriano padlógázzal elindult a lejtőn.

Kapott egy hívást Brazíliából. Adri, apád meghalt. Emlékszem arra pillanatra a szobájában. Eldobta a telefonját és üvölteni kezdett. Nem tudják elképzelni azt az üvöltést. A mai napig kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. Onnantól hiába tekintettem rá öcsémként, már semmi sem volt a régi. Hiába mondta neki csapattársunk, Ivan Cordoba, hogy ő Ronaldo és Ibrahimovic tökéletes elegye, aki a világ legjobbja lehet, nem tudtuk visszarántani a mély depresszióból.

Az Interben rövid időn belül nem volt maradása, végül 2007-ben visszatért Brazíliába, s egy egyéves római kitérőt leszámítva ott is maradt. Játszott még első osztályú csapatokban (Sao Paolo, Flamengo, Corinthians, Atletico Paranaense), de utolsó eredményes idénye a 2009-2010-es volt a Flamengóban. Onnantól már csak a neve miatt igazolták le, mérkőzéseken már alig-alig tudott pályára lépni züllött életmódja miatt.

Rendszeresen piált, bárokba, orgiákra járt, s a drogokkal is élt. Eltékozolta a tehetségét, mely páratlan volt. Játékostársai és edzői is úgy tartották, hogy az Aranylabdára is lett volna esélye, ha szorglamas és eltökélt marad. Robosztus termete ellenére robbanékony volt, brilliánsan cselezett, a bal lába pedig olyan volt, mint egy ágyú. Még a fejjátékával sem akadt különsebb gond, egyedül a jobb lába volt a gyengéje, azzal legfeljebb támaszkodott.


2016-ban még leigazolta a Miami United, de képtelen volt már a magas szintű futballra. Ehelyett olyan társaságba keveredett, melytől még a keményebb fából faragott bűnözők egy része is ódzkodik.

Rio de Janeiróban jó kapcsolatba került a Comando Vermelho tagjaival, vagyis a Vörös Kommandó embereivel. Ez egy évtizedek óta létező bűnszervezet, amely maffiamódszerekkel dolgozik és így is szerveződik. Több dél-amerikai országban is jelen van, Rióban a legszegényebb városrészek, a favellák felett teljes ellenőrzést gyakorol. Fő profilja a fegyver- és drogkereskedelem. Idén júniusi hír, hogy a Vörös Kommandó két csoportja lecsapott: egyikük a bolíviai hadsereg egy bázisára tört be fegyverekért, a másik egy brazil város rendőrségére hatolt be ugyanilyen célból. A bandatagok természetesen a gyilkosságoktól sem riadnak vissza.

Az Isten városa című brazil film sokak számára ismert, megrázó képet fest a riói szegénynegyedek mindenapi valóságáról. A film a Vörös Kommandó kezdeti időszakáról szól.

Ezen a videón egy bandatag élteti a korábban csak a tévében látott, isteni tehetségű Adrianót, aki most nem brazil mezben, stoplisban áll mellette, hanem félmeztelenül, aranylánccal a nyakában.


A szédületes tehetsége miatt Emperornak, vagyis uralkodónak nevezett Adriano teljesen lecsúszott. Drog birtoklásáért állt már bíróság előtt, a Comando Vermelho tagjaival fotózkodik fegyverrel a kezében, s ahelyett, hogy 36 évesen az amerikai vagy valamelyik közel-keleti csapatban keresne évente dollár tízmilliókat, egy lett a veszélyes favellalakók közül, akik az ottani rendőrség, és a speciális egységek legnagyobb ellenségei.

Csak remélni tudjuk, hogy ő nem válik majd a favellákban oly gyakori rendőri akciók áldozatává.

(Gabay Balázs)