Saját napi teljesítőképességünkön is könnyedén le tudjuk mérni, mennyivel koncentráltabbak, összeszedettebbek vagyunk egy kiadós alvást követően. Az élsportolók esetében ez hatványozottan igaz.
Hogy az úszásban mit jelentenek a tized és századmásodpercek, azt jól példázza: Gyurta Dániel célba érkezése a londoni olimpián 200 méteres mellúszásban, vagy mondjuk Verrasztó Dávid 400 vegyesen úszott ideje a másfél hete véget ért glasgowi Eb-n. Gyurta 27 századmásodperccel, szinte jobb benyúlással előzte meg Michael Jamiesont, s lett olimpiai bajnok, Verrasztó 35 századdal verte Max Litchfieldet az Európa-bajnoki aranyért. Negatív példa számunkra Hosszú Katinka riói úszása 200 háton, ahol Hosszút mindössze 6 század választotta el Maya DiRadótól és az újabb olimpiai bajnoki címtől.
Az emberi érzékeléssel nehezen mérhető parányi idők jelentik a különbséget arany és ezüst között, negyedik hely és érem között. Sokak számára az életre szóló hírnév, erkölcsi, anyagi megbecsülés és a névtelenség között. Épp ezért felettébb izgalmas a kulisszák mögé tekinteni, s megnézni, milyen elhanyagolhatónak tűnő apróságok jelentik a különbséget a siker és a kudarc között.
Olivier Poirier-Leroy egykor a francia válogatott úszója volt, 38 évesen már más vizeken evez: online edzésterveket készít YouSwimBook néven, s egy könyvet is jegyez, mely sportpszichológiai mélységekbe menően írja le, hogy egy profi úszó milyen fizikai és mentális felkészüléssel képes kihozni magából a maximumot. A swimswam.com úszóportálra is ír cikkeket, a legutóbbi publikációja a szokásoknak megfelelően csupa érdekességeket tartogat – az alvás és az úszás közti kapcsolat témájában.
Az úszók rendszeresen panaszkodnak a hajnali kelések jelentette fizikai fájdalomról, arról, hogy sötét, hideg reggeleken hajnali ötkor már a rajtkövön kell állni. Arról kevesebb szó esik, mennyi alvás előzte meg a nap első edzést, pedig ez elképesztően fontos teljesítményük szempontjából.
Poirier-Leroy említ egy 2008-as felmérést, melynek során profi ausztrál úszók vallottak arról, mennyit alszanak általában: hétvégente 7,1, hétköznap 5,4 órás átlag jött ki, ami nem túl sok. Persze nem lehet egyenlőségjelet tenni, aközött, hogy mennyi pihenésre van szüksége a testünknek egy 50 méteres hátúszás vagy egy 1500 gyors után. A szerző az ötszörös olimpiai bajnok Nathan Adrien példáját hozza, aki az olimpiai felkészülése alatt 10-12 órákat aludt a tökéletes regeneráció érdekében.
Azt is figyelembe kell venni, hogy egy-egy versenyhelyzetszerű edzés vagy egy verseny során annyi adrenalin termelődik, hogy a normális szint elérése csaknem két napba kerül. Ilyen állapotban a pihentető alvás sem egyszerű, ezért fontos például a verseny utáni megfelelő levezetés. (Mára a labdarúgásban, s más sportágakban is elterjedt módszer, hogy reggel a sportoló felcsatolja a mérőeszközt a testére, mely továbbítja a pontos testi értékeit a fizikai edzőjének, s mire beér edzésre, a tréner tökéletesen tisztában van vele, milyen gyakorlatokkal érdemes terhelni őt aznap.)
Poirier-Leroy azt írja, létezik egy olyan teszt is, melynek során különböző edzettségi állapotú úszók teljesítményét mérték. Annyit kértek tőlük, hogy a felmérés kezdetétől számítva egy órával aludjanak többet éjszaka. A kimutatás szerint hat héten belül komoly javulás állt be minden alany teljesítményében.
A Stanford Egyetemen egy ugyanilyen teszten azt találták a kutatók az úszóknál, hogy a rajtnál csökkent a reakcióidejük, gyorsabbak lettek a fordulóik, és ami a leglátványosabb: az első tizenöt méteren fél másodperccel jobb időt úsztak. Ez utóbbi egészen döbbenetes adat, ha Gyurta vagy Verrasztó, esetleg Hosszú fenti példájára gondolunk, ez óriási előny.
A francia tréner végezetül három dolgot javasol a pihentetőbb, rendszerezettebb alvás érdekében az úszóknak:
- kapcsolják ki az okostelefonjukat éjszakára,
- iktassanak be egy fél órás szundikálást napközben,
- állítsák be úgy a napi rutinműveleteiket, hogy a szokásosnál előbb ágyba kerülhessenek.
(Gabay Balázs)