A Manchester United rögtön a Premier League harmadik fordulójában hatalmas nyomás alatt volt kénytelen fogadni a Tottenhamet hétfő este. Egy győzelemmel és vereséggel állt José Mourinho csapata, első igazán kemény ellenfelét fogadta az Old Traffordon. Az első félidőben a kapujához szögezték a Vörös Ördögök a londoniakat, de minden helyzetet kihagytak – Romelu Lukaku az üres kaput sem találta el –, a másodikban a Tottenham három egyéni villanásból (Lucas 2, Kane 1) eldöntötte a meccset.
Ez volt a portugál edző legnagyobb hazai veresége a Manchester élén, de más nagy csapattal (Porto, Chelsea, Inter, Real Madrid) sem kapott még ki ilyen csúnyán, mikor odahaza játszott. Öt kapuralövésből itt nulla, ott három gól született, a Tottenham második, a United tizenharmadik a tabellán. José Mourinho sokadik frusztrált sajtótájékoztatójára érkezett a lefújást követően.
A trénert nem kell félteni: annak ellenére, hogy sztárokkal teletűzdelt csapata képtelen nagyot alkotni a Bajnokok Ligájában, s a drukkerek számára kínszenvedést jelentő focit játszik, nem izgatja magát. Hidegen hagyja, hogy a lelátó már tüntet ellene, s azzal sem foglalkozik sokat, hogy legalább az újságírókat maga mellé állítsa. Előfordult már, hogy egyetlen perc alatt lerendezett sajtótájékoztatót, legutóbb pedig a meghirdetett időpontnál jó fél órával korábban állított be a sajtószobába, s mivel alig néhány újságíró ücsörgött ott, hamar lezavarta a számára egyre kínosabb kérdéseket.
Természetesen a Tottenham elleni súlyos vereség után is megkapta a kritikus kérdéseket a sajtótól. A sajtótájékoztató elején még nyugodtnak tűnő Mourinho kiemelte, próbált 0-2-nél is pozitív üzeneteket küldeni játékosai felé, nyugtatni őket, hisz szerinte nem játszottak rosszul. A szurkolók felháborodását ugyan megérti, de jelezte, sokszor olyan kritika is érkezik a lelátóról, amit övéi nem érdemelnek meg.
A Brighton elleni 3-2-re elveszített meccsen csak Shaw játszott a védelemből azok közül, akik a Tottenham ellen pályára léptek. Youngot, Baillyt és Lindeloföt Jones, Smalling és Valencia váltotta. A Leicester elleni első fordulóban jobbhátvédként még Darmian volt a pályán, így hétfő este joggal kapta meg a kérdést Mourinho, miért váltogatja úgy a hátvédeit, mint az alsónadrágjait. A tréner sérüléssel, formaingadozással indokolt, de végül egy fél mondatban elharapta az igazságot:
Nem tudom megmondani, melyik a legjobb hátvédnégyesem jelenleg.
Aztán az egyik újságírói kérdés után robbant a bomba, jött egy háromperces monológ.
Maguk csodát várnak. Az első félidőben olyan jól játszottunk, és olyan remek volt a stratégiánk. Ne haragudjanak, de valamit magyarázzanak már el, mert nem értem. Sokszor volt már, hogy győzelmek után leültem ebbe a székbe, s maguk azt firtatták, miért nem játszott szépen a csapatom, miért úgy játszott, ahogy. Döntsék már el, mi a fontosabb: hogy megnyerjük a meccsünket, vagy hogy szépen játsszunk? Támadófocit játszani, vagy biztosan győzni? Az első félidőben agresszívek voltunk, a Tottenham ki sem tudta hozni a labdát. Aztán az első szögletükből gólt kaptunk. Maguk most át akarják alakítani a meccs történetét amiatt, hogy bekaptuk azt a gólt, s aztán kikaptunk. Ne fecséreljék az idejüket. A legőszintébb ítélet a szurkolóktól jött, akik megtapsolták a csapatomat.
Mourinho innentől fogva alig hagyta szóhoz jutni az újságírókat, s azt javasolta, próbálják csak ki milyen érzés egy ilyen 0-3 után két órán át hazaautózni, ahogy ő fogja tenni. Hozzátette, amikor tavaly a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőben kiestek a Sevilla ellen a hazai vereséggel, valóban rosszul játszottak, megérdemelték a kritikát. Most nem, és ezt a szurkolók tapssal díjazták. Mourinho a legvégén teljesen elborult.
Csak próbálkozzanak, próbálkozzanak, próbálkozzanak. Be lehet fejezni ezt. Tudják mennyi lett a meccs végeredménye? Három null. Tudják még mit jelent ez a hármas, amit mutatok? Ennyi bajnoki címet nyertem Angilában eddig. Hármat egyedül, miközben a többi tizenkilenc jelenlegi edző a bajnokságban összesen kettőt. Tiszteletet, tiszteletet, tiszteletet!
– ismételgette egyre hangosabban, miközben felállt a székéből, s miközben az újságírók kommentálták a műsorát, kisétált a sajtószobából.
Az már csaknem elhanyagolható apróság a kirohanása kapcsán, hogy ő három „Premiership”, vagyis másodosztályú bajnoki címről beszélt, miközben az angol első osztály neve Premier League. A trófeákat egyébként még a Chelsea-vel nyerte (2005, 2006, 2015).
A sajtó hetek óta pedzegeti, hogy Mourinho alatt mozog a kispad. Az edző nyáron sokkal több pénzt követelt a csapat megerősítésére, mint amit kapott, de a vezetés erőteljesen jelezte neki, hogy fejezze be a próbálkozást, van elég jó játékosa. Ahogy most áll a szénája, úgy tűnik még sincs.
De annak is van realitása, amiről Mark Ogden, az ESPNFC szakírója ír keddi cikkében: Mourinho mellett elszelelt a futball, egyszerűen képtelen tartani a lépést a fejlődéssel. Miképp a sajtótájékoztatón maga utalt erre a mutogatással, a múltjából próbál megélni, ahelyett, hogy a jelenben alkotna. Wayne Rooneyt, Zlatan Ibrahimovicot vagy Bastian Schweinsteigert épp azért küldte el az Old Traffordról, mert a múltjuk többet ígért, mint a jövőjük. Csak nehogy a vezetőség is ugyanilyen indokkal vegyen búcsút a jó öreg Josétól!