Temesvári Andrea és Markovits László is Fucsovics Mártonék mellett

Fucsovics Márton pénteken hosszú Facebook-posztban ment neki a szövetségnek: említve a tisztelet és a megfelelő támogatás hiányát. Most ott tartunk, hogy a legjobb magyar férfi játékos ki akarja hagyni a szeptemberi, csehek elleni sorsdöntő Davis Kupa-mérkőzéseket. A tét az, hogy a Világcsoportban, vagyis a legmagasabb szinten tud-e maradni a magyar válogatott.

Mint már megírtuk: értesüléseink szerint Fucsovicsék felvetései jórészt a hazai tenisz támogatási rendszerét érintik, és az azzal kapcsolatos problémákat.

Minden érintettet megkerestünk – Sávolt Attila kivételével – érdemben csak Dr. Pákay Péter ügyvéd, aki a teniszszövetség elnökségi tagja, nyilatkozott. Ő azt mondta, nem érte váratlanul Fucsovics Márton Facebook-posztja, ez csupán idő kérdése volt. Megerősítette, hogy volt elnökségi ülés az ügyben, és azt is, hogy két elnökségi tag lemondott – bár ő úgy véli, nem Fucsovicsék ügye miatt.

Szombat este napjaink legjobb magyar női teniszezője adott ki közleményt New York-ból:

Mivel én már hat (igen, jól olvastátok, HAT) éve törekszem -eredménytelenül- egy konstruktív, hosszú távú kapcsolat kialakítására a Magyar Tenisz Szövetséggel, ezért szomorúan bár, de meg kell állapítanom, hogy nemcsak, hogy megértem, hanem támogatom Marcit és csapatát

– írta többek között.


Vasárnap délután Temesvári Andrea, volt Grand Slam-győztesünk, és Markovits László, korábbi kiváló teniszezőnk közös közleményt adott ki, amelyben a „kirakat mögött meghúzódó kezeletlen problémákról” írnak. Ezúttal több konkrétumot említenek, rendszerszintű gondokra hívják fel a figyelmet. A teljes szöveget változtatás nélkül olvashatják a közleményt:

Sokan meglepődhettek, furcsállhatták Fucsovics Marci pénteki, és Babos Timi szombati bejegyzését a Facebook-oldalukon, mert kívülről szemlélve úgy tűnik, hogy a magyar tenisz rég nem látott sikeres időszakát éli.
Gondolhatunk itt Timi és Marci elképesztő eredményeire, ebben a globálisan is nagyon népszerű sportágban, a kiemelt kormányzati támogatásra, a felnőtt és utánpótlás nemzetközi versenyek rendezésére, a Nemzeti Edzésközpont felépülésére, a Davis-kupa sikerekre, vagy a tehetséges fiatalok feltűnésére.
Félreértés ne essék, a felsoroltak valóban komoly eredmények, de azoknak a többsége, akik jobban benne vannak a teniszéletben, a saját bőrükön is tapasztalják, hogy a látványos kirakat mögött rengeteg a kezeletlen probléma.
Timi és Marci mellett mi is kiállunk. Elfogadhatatlan, hogy két ilyen szintű játékosnak a nyilvánossághoz kellett fordulnia, mert a Szövetséggel közvetlenül nem tudták megoldani a problémáikat. Az ugyanis a pontos információk hiányában is egyértelmű, hogy ebben a helyzetben melyik félnek kellene a másikat kiszolgálnia. A bejegyzésekből pedig úgy tűnik, a Szövetség fordítva ül a lovon.
A nem újkeletű arroganciát fel kell, hogy váltsa a Szövetség részéről egy valódi segítő és támogató hozzáállás a tenisztársadalom valamennyi szereplője felé.
A háttérbe tekintve egyértelmű ugyanis, hogy egyáltalán nincs működő szakmai rendszer, ezen a téren gyerekcipőben járunk.
A tenisz az egyik legköltségesebb sportág, kevesen tudják finanszírozni, így a merítési lehetőség is jóval szűkebb, tehát már csak a létszám tekintetében is komoly a lemaradás. A Szövetség egyik legfontosabb feladata lenne a bázis növeléséhez szükséges feltételek biztosítása.
Az a kevés utánpótlásműhely, ahol még mindig komolyabban foglalkoznak a tenisszel, alig kap anyagi támogatást. Szakemberhiány van, nincsenek továbbképzések, a meglévő, még kitartó edzők pedig anyagilag és erkölcsileg sincsenek megbecsülve. A vidéki teniszműhelyek pedig még ehhez képest is kilátástalanabb helyzetben vannak.
Eközben a Szövetség elkezdett klubként működni, az állami támogatásoknak köszönhetően egyfajta konkurenciájává vált a kluboknak, ami semmiképpen nem egészséges helyzet, szereptévesztés, mert a felek ellenérdekeltté váltak.
Ami a finanszírozást illeti, ki kell mondanunk, hogy a Szövetség vezetése minden eddiginél több központi forrásból gazdálkodik, azonban ezeknek a pénzeknek az elosztása jogosan teszi elégedetlenné a szakma képviselőit, még ha ezt kevesen is merik nyíltani kimondani.
Egy Szövetség vezetésének igenis fel kell mérnie, hogy például egy férfi ATP-verseny milyen költségekkel jár. Akármennyi előrelépést jelent egy ilyen verseny Budapestre hozatala, ez nem történhet olyan áron, hogy több száz millió forint elmenjen mobillétesítmények felállítására és lebontására, miközben a fent említett problémák megoldásra várnak. Abból a pénzből, amit a Szövetség az elmúlt években a nemzetközi versenyrendezésre költött, egyes utánpótlásműhelyek helyzetét évtizedekre meg lehetett volna oldani.
A leírt problémák évek óta ismertek teniszberkeken belül, egy évvel ezelőtt, többekkel egyetemben mi magunk is kezdeményeztünk a Szövetségnél egy szakmai egyeztetés-sorozatot.
Egyesek szerint ez járt némi eredménnyel, mások szerint semmilyen előrelépést nem hozott, de az biztos, hogy összességében kevesek voltunk ahhoz, hogy igazi áttörést érjünk el, vagy a mostanihoz hasonló nyilvánosságot kapjanak a kezdeményezéseink.
Reméljük, hogy a jelenlegi helyzetben többünk határozott jelzése eredményre vezet, és a jövőben a Szövetség döntései a tenisztársadalom egy sokkal szélesebb rétegének érdekeit fogják szolgálni.
Temesvári Andrea és Markovits László