A menekültek világnapja (június 20.) alkalmából az orosz szervezők összeraktak egy egészen speciális csapatot a világbajnokságon. Ezt a tizenegyet kizárólag olyan játékosok alkotják, akik vagy menekültként érkeztek abba az országba, melynek színeit most a tornán képviselik, vagy menekült szülők gyermekei. Nem meglepő, hogy a legtöbb csapattagnak vagy családjának a délszláv háború miatt kellett elhagynia szülőföldjét.
Az egyedi összeállítást
Steve Mandandával, a Marseille Európa-liga döntős kapusával kezdjük. A tehetséges játékos egy olyan országban született, mely ma már nem is létezik. Zaire-t ugyanis ma már Kongói Demokratikus Köztársaságnak hívják. Franciaországba még zsenge korában költözött át a család, Le Havre-ban beiratták a futball klub akadémiájára. Az edzők hamar ráébredtek, micsoda gyémánt került a kezeik közé, megcsiszolták, 20 éves korára már az első csapatban védett. Több francia klubot is megjárt, a Crystal Palace-ban is eltöltött egy idényt, majd visszatért Marseille-be. Ötször választották meg a francia bajnokság legjobb kapusának a 33 éves Mandandát, aki 2008 óta francia válogatott, több Eb-t is megjárt már. Otthon csak „franciának” becézik a családtagjai. Öccse ugyanis vele ellentétben Kongót választotta, míg Steve-t a szíve választott új hazája felé húzta.
Vedran Corluka a boszniai Derventában született még a jugoszláv érában – értelmiségi szülők gyermekeként. 1992-ban a háború idején Zagrábba költöztek, vagy inkább menekültek, ahol a 8 éves Vedran hamar bebocsátást nyert a helyi Dinamo akadémiájára. A védősorba küldték, ahol elég magas szintre képezte magát, így már 15 éves korától helye volt az utánpótlás válogatottakban. A Dinamo szokásához híven a remekül kiképzett játékost értékesítette, a Manchester City csapott le rá. Játszott a Tottenhamben, a német Leverkusenben, 2012 óta pedig a Lokomotiv Moszkvában kergeti a labdát. A világbajnokságon meglett a századik válogatottsága a rutinos bekknek.
Milos Degenek és a szülei biztosan fel tudják idézni az amerikai vadászgépek és a NATO-bombák dörejét. A 24 éves játékos egy esztendős volt, amikor a szerb etnikumhoz tartozó szülei elmenekültek a háború sújtotta horvátországi Kninből. Belgrádban menekültként éltek, végig szenvedték a koszovói háború miatt indított légitámadásokat, Milos ekkor öt éves volt. Szülei Sydney-t választották új lakhelyül, de a fiatal játékos nemsokára már a stuttgarti ifjúsági csapatban találta magát. A német másodosztályban több egyletet is megjárt, közben a szerb utánpótlás válogatottban játszhatott. Választhatta volna a szerb és az ausztrál színeket, de onnan nem hívták. Aztán 2016 májusában megtört a jég, behívták az ausztrál felnőtt csapatba, s eljutott a vb-re. A szerb mellett angolul és németül is beszél, s mióta a Yokohama Marinos játékosa, japánul is tanul. Ma már magas fizetése van, melyből családját segíti.
Victor Moses a nigériai Lagosban látta meg a napvilágot. Keresztény pap édesapját 11 éves korában megölték, így a család repülőre tette, s meg sem álltak vele Angliáig, ahol politikai menedékjogért folyamodtak. A Crystal Palace stadionjától néhány utcára járt középiskolába, a klub rögvest felfedezte, hogy Moses tud bánni a labdával. Számos angol csapatot megjárt, a legtöbbnél kölcsönben volt, hisz a Chelsea 2012-ben leigazolta. Az angol utánpótlás csapatokat 16 éves korától végigjárta, de 21 éves korában úgy döntött, szülőhazája felnőtt válogatottjában akar játszani. A FIFA néhány hónapnyi várakozás után engedélyt adott, azóta Moses alapember, mi több, csaknem minden második meccsén betalált a nemzeti csapatban.
Granit Xhaka már Svájcban született, de szülei albánként Jugoszlávia szerb részén. Apja egy kommunista ellenes tüntetésen való részvételért három és fél év börtönt kapott, szabadulása után a család Svájcba költözött. Bázelben Granit a focit választotta, hatalmas tehetségnek kiáltották ki. Ottmar Hitzfeld volt Bayern-tréner egyszer azt mondta rá, az ifjú Schweinsteigerre hasonlítanak a megoldásai. A helyi felnőtt csapattal megnyerte a bajnokságot, majd leigazolta a Mönchengladbach, ahol több mint száz meccsen lépett pályára. Az Arsenal végül 30 millió fontért szerezte meg. Megtartotta ugyan albán identitását, még a felesége is albán származású, de végül Svájcot választotta válogatottként. Albánia felé is hajlott, de állítása szerint ők annyira nem lelkesedtek érte. Testvére, Taulant másként döntött, ő az albán nemzeti mezt viseli.
Az idősebbek közül Xhaka bizonyosan emlékszik
Ivan Rakiticsre. A Bázelben született középpályás horvátországi sokác család sarja, édesanyja a boszniai horvát kisebbség tagjaként cseperedett fel. A család még a délszláv harcok kitörése előtt menekült el Jugoszláviából. Az édesapja egy hosszabb interjúban elárulta, nagy hangsúlyt fektetett a horvát identitásuk megőrzésére. Ennek köszönhető, hogy Rakitic ugyan 21 éves koráig a svájci ifjúsági válogatottakban szerepelt, végül a horvát nemzeti csapatot választotta felnőttként. Klubszinten fantasztikus karriert futott be: Bázelből leigazolta a Schalke, majd a Sevilla. Itt ismerkedett meg a feleségével, akitől két gyermeke született. 2014 óta a világ egyik legjobb egyletében, a Barcelonában védekezik a középpályán, elképesztő tudással megáldott futballista. A horvát válogatott nélküle félkarú óriás volna. A nyelvekkel ő sem áll rosszul: horvátul és németül anyanyelvi szinten beszél, emellett tud spanyolul, katalánul, és persze angolul is. Legalább van perspektíva, ha vége a focikarriernek.
A horvát óriás másik karja
Luka Modric, ezt láthattuk a horvát-argentin csoportmeccsen. Igen hosszú utat tett meg a Real Madrid kezdőjéig, és a Bajnokok Ligája-győzelmekig. A horvátországi Zadarban, ahol született milliónyi bomba zúdult a háború során, a kis Luka családja menekültté vált saját városában. Egy hotelbe kellett beköltözniük, s évekig éltek ott háborús körülmények között. A nagyapját horvátországi szerb katonák több társával együtt kivégezték. A hotel parkjában focizott kortársaival, a játékból karrier lett. Zadarból leigazolta előbb a Dinamo Zagreb, majd a Tottenham. Onnan pedig már csak egy ugrás volt a Real Madrid, ahol hamar alapemberré lépett elő. A világ egyik legjobb középpályásává nőtte ki magát. 2010-es esküvőjén a fent taglalt Corluka volt a tanúja.
Adnan Januzaj Brüsszelben született, de koszovói albán bevándorlók gyermekeként. Szülei 1992-ben hagyták el az országot, mert apját besorozták volna a jugoszláv hadseregbe. Nagybátyjai közül többen harcoltak a Szabad Koszovói Hadseregben. Az FC Brussels után az Anderlechthez került, ahol remek támadó középpályást faragtak belőle. Innen vitte el a Manchester United, melynek nagycsapatában is számos mérkőzése volt. Németországi és angol kitérők után a Real Sociedad igazolta le. Brüsszeli születésűként a belga U-válogatottakban játszott, de a felnőtt keretbe kerülést hosszú, már-már kínos huzavona előzte meg. Nem tudta eldönteni, hogy albán vagy belga színekben játszana inkább, édesapjának komoly szava volt az ügyben. Mivel a Unitedben is játszott hat évet, még az angol válogatottban is szívesen látták volna, mindez jelzi, mekkora tálentumról van szó. Végül 2014-ben Marc Wilmotsnak igent mondott, és a belga mezt húzta fel.
Pione Sistónak dél-szudáni szülei vannak, de Ugandában jött a világra. Dél-Szudánban az ország elszakadása előtt súlyos népírtás zajlott, hatalmas tömeg hagyta el az országot. A szülőknek Ugandában sem volt maradásuk, Dániában kértek menedékjogot, amikor Pione két hónapos volt. A gyors, labdabiztos szélső a Midtjyllandban futott be, 15 évesen már a koppenhágaiaknál játszott. 2014-ben az év játékosának választották, s miután megkapta az állampolgárságot, be is válogatották az U-21-es dán csapatba. 2016-ban az ő góljával verte a Midtjylland a Manchester Unitedet az Európa-ligában. 20 éves kora óta számítanak rá a dán felnőtt válogatottnál, ez óriási dolog. Jelenlegi klubja a spanyol Celta Vigo.
Josip Drmic az utolsó szem a láncfogaskerékben. Az ő szülei is a szokásos utat járták be, nem várták meg, amíg lemészárolják őket a délszláv háborúban, Svájcba menekültek. 1992-ben Lachenben megszületett Josip, és mivel apróságként is megmutatkozott a tehetsége a sportágban, Zürichbe küldték egy foci akadémiára. Bizonyos szempontból ez volt a veszte, mert 16 évesen az állampolgári vizsgán a nagyvárosról többet tudott mondani, mint a kis faluról, ahol kicsiként élt. Háromszor is elkaszálták, végül jogászhoz kellett fordulnia a családnak, hogy megkapja a papírokat. Ez volt a svájci válogatott szerencséje. Zürichből kirepülve nekivágott a Bundesligának: Nürnbergben 33 meccsen 17 gólt szerzett, ez csatárként sem rossz. A Leverkusenből leigazolta a Mönchengladbach. A svájci válogatottban 2012-ben mutatkozott be, megjárta a 2012-es olimpiát, a 2014-es vb-t és az oroszországi tornán is bekerült a keretbe.
Ide kattintva találja a torna teljes menetrendjét, valamint a mérkőzések eredményeit! (Gabay Balázs)