Sorra érkeznek a több tízezres számlák a Balatonról, mindenki a borsos árakról beszél: de van okunk kiakadni azon, hogy mennyiért ad valamit egy adott étterem?

Nehéz szó nélkül elmenni az elmúlt napok balatoni történései mellett: az egész internet a Magyar Tenger környékéről származó vendéglátóhelyek blokkjaival van tele, az emberek pedig habzó szájjal szidják a helyeket és szeretnék meghurcolni azoknak a tulajdonosait. Erről szól következő írásunk, mely szigorúan egy véleménycikk.

Az első dolog, ami engem nagyon meglepett, hogy a posztok nagy részében az emberek valamiféle részvétet szeretnének kicsikarni azoktól, akik látják a több tízezerre rúgó cech-et, amit nem egészen értek. Ez nem egy hitel, aminek megnőtt a törlesztőrészlete és elveheti a lakást a bank, nem egy áramszámla, amit muszáj fizetni, nem egy iskolai kirándulás díja, amit a gyermek boldogsága miatt fontos lenne kigazdálkodni: ez egy abszolút kényelmi szolgáltatás, aminek az igénybevétele nélkül tökéletesen meg lehet lenni a mindennapokban, de a nyaralás alatt sem kötelező beülni semmilyen vendéglátóipari helyre. Jómagam sok esetben nyaraltam nagyon költséghatékonyan, ahol az élelmiszerbolt és a szendvicsek voltak a legjobb barátaim, mégis fantasztikus élményekkel tértem haza.

Persze azzal sincsen semmi gond, ha valakinek a kikapcsolódáshoz a gasztronómiai élmények is hozzátartoznak, ebben az esetben viszont el kell fogadni, hogy ennek ára van, ezeket az árakat pedig nem mi szabjuk.

A második dolog, amire mindenképpen szerettem volna kitérni, hogy rengeteg ezzel kapcsolatos fórumon visszatérő szó az átverés, ami egy nagyon erős kifejezés. Főleg, hogy jelen esetben teljesen értelmetlen is a használata, már-már súrolja a hazugságot. Pontosan mivel is ver át egy étterem? Kapsz egy étlapot, rajta árakkal, feltüntetve a szervízdíj pontos százaléka, ezek után pedig nálad van a labda. Kétféleképpen dönthetsz: vagy azt mondod (amivel semmi probléma nincs), hogy neked ez ennyit nem ér, nem akarsz ennyi pénzt költeni és kifáradsz a helyről, vagy pedig azt mondod, hogy tetszik amit itt látsz rendelsz, megeszed és kifizeted. A harmadik opció, ami most jelenleg zajlik, hogy emberek beülnek, megnézik az árakat, rendelnek, majd sopánkodnak és sokallják a számlát, na az egészen értelmezhetetlen.

Van persze egy kis nehézség: az étlapon szereplő árakat össze is kell adni, így jön ki ugye egy asztaltársaság végső számlája, ami bizony lehet 50 ezer forint is.

Egyébként ez a fajta mentalitás nem korlátozódik a Balatonra, de kétségkívül itt alkalmazzák a legnagyobb előszeretettel. A magas ár egyébként is egy relatív kifejezés: a helyes kifejezés úgy szólna, hogy az az ár bizony egy adott személynek magas. A hely tulajdonosa dönti el, hogy mit mennyiért árusít és ha elkel annyiért is a portéka, akkor az ár nem magas, hiszen akkor rajta maradna. Teljesen felesleges és értelmetlen az árképzésen háborogni, ezzel egyáltalán nem a helyet minősítjük, azzal pedig végképp nem, ha elárasztjuk negatív kommentekkel egy olyan hely Facebook oldalát, ahova még a lábunkat sem tettük be soha.

Nem a tihanyi Rege Cukrászda volt az egyetlen, aki pórul járt: panaszkodtak már a hekk méretére, kicsi volt a kolbász, drága volt a fagyi, összement a lángos, a palacsinta alapanyagára sem indokolja, hogy azt annyiért adják, régen a kukorica is nagyobb volt. A felháborodott vendégeknek se szeri se száma, de a több tízezres számlák meg csak gyűlnek. Vajon mikor jutunk el oda, hogy nem a világ fog megváltozni miattunk, hanem nekünk kell kialakítani azt a közeget, amiben jólérezzük magunkat? Ha ez olyan hely, ahol 4 ezer forint a jegeskávé és szép a kilátás, akkor az, ha pedig egy gyönyörű vízpart párizsis zsömlével, akkor az. Mindkét helyen lehetünk boldogok, csak ezt a dögöljön meg a szomszéd tehene is mentalitást hagynánk már magunk mögött, azzal mindenki csak nyerne.