Elképesztően nagy udvariatlanság és biztos hogy te is csinálod, a legtöbb ember azonban megőrül tőle
Olvass tovább...
Tragikus jelenetek játszódnak le a fővárosban, más vármegyében is ez a helyzet? Úgy tűnik sokan képtelenek feldolgozni az időjárást.
Arról, hogy idén botrányosan meleg az időjárás és rekordhőmérséklet uralkodik az ország több pontján, azt hiszem még az is tud, aki nem néz híradót: érezhető a dolog. Azonban az a különös eset áll fenn, hogy bár tudunk arról, hogy felmelegedés van és minden évben egy kicsivel melegebb a nyár, mint az előző évben, ám ezen mint a világra rácsodálkozni szerető emberek minden évben meglepődik a nagy többség. Ez még nem lenne baj, egy kis zsörtölődés, morgás, régen minden jobb volt, panaszkodás és az egymásra rálicitálás miszerint kinek van nagyobb melege és ki érzi rosszabbul magát még senkinek nem árt, de mintha az idén ennél egy kicsit rosszabbul viselnék az emberek a történteket. Az mindennapok sajnos nem állnak meg azért, mert 40 fok van, ám az életünk bizonyos szegmensei nem tudnak olyan minőségben és ütemben működni ilyenkor, mint ahogyan szeretnénk. És úgy tűnik, hogy ezt egyesek már-már emberi mivoltukból kikelve nehezményezik, sok embertársuknak okozva ezzel kellemetlen, megalázó pillanatokat.
Olvass tovább...
Nem olyan régen tértem vissza a nyaralásból és jó előre beijesztettek azzal, hogy ami itthon vár időjárás címszó alatt, az élő ember számára kibírhatatlan. Ezért úgy döntöttem, hogy ma eltöltök egy pár órát szeretett Budapestemen, megnézve, hogy valóban van-e társadalmi hatása annak a néhány rekordmeleg napnak amit át kell élnünk. Bár reménykedtem abban, hogy a beszámolók, amiket hallottam túlzóak, de nem tudnám jó szívvel kijelenteni azt, hogy csalódtam: mert sajnos erre vagyunk berendezkedve. Bármilyen nehézség adódik, akkor csaholva ugranak egymás torkának a népek, hátha néhány pillanatra enyhül a feszültség attól a néhány odaüvöltött sablon, unalomig elhasznált, kretivitás nélküli káromkodástól, amit egy egyébként tök random, ismeretlen embernek odacímeztünk. Ilyenkor a delikvens emelt háttal, kihúzva megy tovább, hogy ez igen, most jól megmondtad, meleg van, de te legalább kiálltál magadért.
Nagyjából 3 órát töltöttem sétálással és tömegközlekedéssel, ez alatt 5 olyan esetet láttam, ahol történt két, egymástól független ember között valami olyan csörte, amire nagyjából egy busznyi ember kapta fel a fejét.
Olvass tovább...
Az első beszólást egy nagyjából 25 év körüli fiú ejtette meg a buszvezetőnek, rögtön a járműre felszállva:
Be kéne kapcsolni a klímát nem b* meg, vagy már ehhez is öreg vagy? Akkor dögölj meg. Ezek után hátra ment a buszban és amit leszálláskor mondott szintén a sofőrnek, azt már nem írhatom le, még kicsillagozva sem, mindenesetre emberhez nem méltó volt a megfogalmazás és a hangnem. A buszon egyébként nem volt elviselhetetlen hőmérséklet, ha túl hideg van, akkor meg a társadalom egy bizonyos rétegének azzal van baja.
A másodikat egy kisgyerekes anyukának ejtette el egy 40 körüli úriember, aki szemmel láthatóan nehezen boldogult a babakocsival és kellett neki 2-3 másodperc, míg felszáll a buszra. Ekkor kiabált rá a "férfi", hogy: Ha szülni volt eszed, akkor kapd fel a kölyköd és szálljatok fel, mert megdöglök a melegtől. Mindezt úgy, hogy eszében sem volt felajánlani a segítségét.
A harmadik esetet a főváros egyébként is egy nap stresszfaktora okozta: a közlekedés. A piros lámpa zöldre váltott és valaki a másodperc egy tört részére elpilledt és nem adott azonnal kövér gázt. Ekkor egy nő nem átallott kiszállni és ököllel verni az ablakot, hogy: Mi d sietnénk haza idióta, otthon aludjál, te... És ezt a mondatot sem fejezhetem be a nyomdafesték miatt.
A negyedik eset egy boltban történt, ahol az eladó nem tudott 20 ezer forintosból visszaadni és a 16 év körüli diáklánykának hirtelen olyan mondatok estek ki a szájából, hogy nem tudja a hideg energiaitalt megvenni, hogy a boltosnak még az utána jövő 5 gyereke is el lesz átkozva.
Az ötödik pedig egy teljesen hétköznapi, egyszerű eset volt: két ember véletlenül egymásnak ment. De ez abban volt kivétel, hogy itt egyiket se kellett félteni, mindkettő azonnal kapható volt egy jó kis tesztoszterontól fűtött szópárbajra.
Felesleges lenne leírnom, hogy az agresszió nem megoldás semmire. Azt is kicsit annak érzem, hogy elmondom: kedves jelenetek is játszódtak le a városba. Volt, aki vizet vett egy hajléktalannak, volt, akik egy párakapuba beállva ismeretlenül beszélgettek egymással és bíztatták a másikat, hogy ezt az időt is túl lehet élni. Mert egyébként túl lehet. Sok vízzel, sok árnyékkal, de ettől még egyáltalán nem szükséges hogy egyesek méltóságukat levetve tegyék tönkre emberek napját, mikor már így is nehéz helyzetben vagyunk.