A székelyek eredetére fény derült, felér egy arculcsapással az eredmény

A székelyeket úgy tartjuk számon, mint azt a népcsoportot, amely Romániában mind a mai napig hűségesen őrzi a magyar nyelvet és a magyar nemzeti öntudatot. A számukat legfeljebb már csak 1 millióra tehetjük, de ebbe a Magyarországon, illetve a világ más tájain élők is beletartoznak.

Érdekesség, hogy a 12. században még a Magyar Királyság nyugati gyepűi (határvidéke) mentén is éltek székelyek, ám ők asszimilálódtak, és mára csak a keletiek maradtak meg. Hazájuk az Erdély keleti részén lévő Székelyföld, ami pedig a történelmüket illeti, szívesen tartják magukat Csaba királyfi és az ázsiai eredetű hunok utódainak.

Lényegében ezt erősítette meg a 13. századi Anonymus krónikája is, most azonban egy friss vizsgálat részben ennek a hiedelemnek a felülvizsgálatára kényszeríthet mindenkit. Az ELKH BTK Archeogenomikai Intézet kutatói Székelyudvarhely térségének populációját vették górcső alá, és némileg meglepő eredményre jutottak.

Most úgy néz ki, hogy a székelyekre túlnyomórészt kelet-közép-európai és délkelet-európai összetétel jellemző, pedig a vizsgálat során gondosan ügyeltek arra, hogy olyanok vegyenek részt benne, akik több generációra visszamenőleg a Székelyudvarhely környékén fekvő falvakban éltek.

A kutatás szerint tehát a székely populáció túlnyomórészt helyi, a szomszédos népességekkel csak mérsékelten keveredtek. Az elemzések ugyanakkor megerősítették egyes anyai vonalak feltételezett keleti eredetét, néhány esetben pedig ezek a népvándorlás kori és a magyar honfoglalás kori népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatók.