A magyar, aki arannyal bélelt kabátban halt meg a Titanicon

Egyetlen világfordító esemény sem múlhat el magyar résztvevők nélkül – miért lenne hát másként a Titanic elsüllyedése esetében? Az 1912 áprilisában elsüllyedt gőzhajó áldozatai közt tartják számon azt a Leopold Weiszt, aki 1875 körül született Veszprémben, zsidó szülők gyermekeként.

Az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként, 19 évesen utazott ki tanulni Angliába, ahol megismerkedett a római katolikus Mathilde Françoise Pëde belga hölggyel, akit feleségül is vett. Mindketten ott voltak a szerencsétlenül járt utasszállítón, de csak az asszony élte túl a tragédiát.

A hatóságok nagy alapossággal dokumentálták a történéseket és a résztvevőket, az Encyclopedia Titanica így meglepően sokat tud a pórul járt hazánkfiáról. Leopold Weisz (Weisz Lipót) 1911 szeptemberében szelte át az Atlanti-óceánt a Lusitania fedélzetén. Montrealban talált magának munkát, és mivel szépnek ítélte meg a jövőt, hazament a feleségéért Angliába.

Eredetileg a Lusitania fedélzetén akartak visszautazni, de a szénbányászok sztrájkja miatt a gőzösök ideiglenesen bajba kerültek, így végül a Titanicra irányították át őket. Már 1912 márciusában lefoglalták a jegyeiket (26 fontba került), és Southampton szálltak fel a rossz csillagzatú hajóra.

Korabeli szokás szerint Weisz magával vitte a megtakarításait is, mintegy 15 ezer dollár értékű aranyat, amelyet előrelátóan belevarrt a kabátja bélésébe.

A tragédia estéjén a fedélzeten sétálgatott, míg felesége a másodosztály étkezőjében tartott éneklésen vett részt. Az asszony nagy sikert aratott, majd csatlakozott férjéhez. A hőmérséklet mínusz 1 fokra süllyedt, ezért hamarosan a belső térbe vonultak.

Miközben az ajtó felé mentek, az asszony kísértetiesen így szólt az urához:

„Valami nagyon furcsát érzek!”

Éjjel 11:40-kor tértek nyugovóra a kabinjukban, és nem sokkal utána megérezték a különös remegést. A tragédiát a nő túlélte, a férj nem. Az asszonyt nincstelenként vissza akarták toloncolni Angliába, de aztán előkerült Weisz holtteste a rengeteg arannyal, és rögvest megváltozott a helyzet.

A hatósági felmérés szerint Leopold Weisz 42 év körüli (valójában inkább 37 lehetett), sötét hajú, világos bajszú férfi volt. Fekete kabátot viselt, szőrmegallérral, valamint szürke öltönyt, és az ingjébe a W. L monogram volt hímezve. Az ékszerei felsorolása csak több sorban fért el.

^{Fotó: Encyclopedia Titanica}

A másodosztályon utazó férfi holttestét Montrealba szállították, és ott temették el. Sírhelye ma már ismeretlen. Bécsben élő apja és anyja 50 font kártérítést kaptak a fiuk után. Özvegye, Mathilde később hozzáment férje üzleti partneréhez, Edward Lancelot Wrenhez. 1953-ban halt meg, 79 évesen.