Szarvasbőgés és sakál vonyítás zavarta meg a vadkempinget, egy 300 kilós gímszarvas lihegett a nyakamban

A Börzsönyben töltöttem másodmagammal és a kutyáimmal egy éjszakát, egy gyönyörű tóparton a fák árnyékában.

Általában figyelünk arra, hogy ameddig a nap fent van addig túrázunk, vagy megközelítjük a kiszemelt táborozó helyet, de ahogyan a nap kezd lemenni, felverjük sátrunkat. Ezt több okból is tesszük, eddigre az erdő és túrázás íratlan szabályai szerint tilos már az erdőben tartózkodni/túrázni, így senki nem botlik bele táborhelyünkbe.

Jól felpakoltam a férjemet ez alkalommal, hiszen próbáltam a a természet lágy ölén, egy 5 csillag pluszt varázsolni, legújabb hordozható kemping székemmel és kisasztalommal. Még is csak legyen hova leülni csodálni a csillagokat egy pohár bor társaságában, amit kedvenc kulacsunkból fogyasztunk előszeretettel.

Miután 9 órakor már korom sötét lett és a biológiai órám is átállt a korán fekvésre, így bebújtunk hálózsákunkba és próbáltam meditációs terápiaként használni az erdő hangját.
Hamar el is aludtam, körülbelül 1 órára, amikor is megmozdultak a vadállatok. Egy hatalmas gímszarvas bőgésére ébredtünk, ami nem is kellett volna, hogy meglepjen minket, hiszen bőgési időszak van, de a Börzsöny egyik népszerű turistahelyénél kicsit váratlan volt.

Ezútán egy olyan hang süvített az éjszakába, amit egy kutya és egy visító gyerek keverékeként tudnék jellemezni, ez az aranysakál hangja volt, amit először tapasztaltam az erdőben.

A vadkemping egy olyan komfortzónán kívül eső élmény, amit egyszer mindenkinek ki kell próbálni, de természetesen megfelelő felszereléssel, hogy azt élvezni tudjuk. Továbbá az is fontos, hogy az erdőt ne háborgassuk és azt úgy hagyjuk magunk után, ahogyan azt megkaptuk. Tisztán és érintetlenül.