A Dunának van egy idegen ősi neve, amelynek még a létezéséről sem tudhattál?

Ha Magyarország nagy folyóiról és tavairól esik szó, akkor mindenki azonnal a Dunát, a Tiszát és a Balatont mondja, utóbbi neve a felhőtlen nyári vakációk szinonímájává vált az elmúlt évtizedekben, sokszor pedig egyet jelent ma is a nyaralásokkal. De vajon mi van akkor, ha egy kicsit a mindennapok mögé nézünk, és leásunk a kultúrrétegbe a tavak és folyók tekintetében, akkor ott mit találunk?

Rendkívül érdekes sztorikat. A Balaton kapcsán például olyan történeteket, hogy a tavat el akarták tűntetni a térképről, és a 18. században már az ehhez szükséges terveket is aláírták, végül a dolgoból nem lett semmi, mi pedig ennek örülhetünk, hiszen nagyon sok kellemes élmény nélkül lennénk. A Blatonnak amúgy évszázadokkal ezelőtt a neve sem ez volt, mint manapság.

De vajon a Duna kapcsán is tudunk valami váratlant mondani, ha megnézzük, hogy hívták a folyót korábban?

A Duna ugyanis egykor Pannonia provincia határa volt, itt ért véget (vagy éppen kezdődött) a Római Birodalom, így nagyon fontos határfunkciója is volt a folyónak, sőt, az első állandó híd a Dunán még a római korban épült, bár manapság már csak a maradványai láthatók az éptménynak, amelyet Traianus császár építtetett. Az Al-Dunán pedig számtalan emlékmű is emlékezik a római átkelésekre, amikor a történelem folyamán meghódították az emberek a vad folyamot.

És hogy mégis hogy hívták a Dunát az ősi korokban?

Isternek hívták a folyót az ókorban, néhol viszont csak az Al-Duna fordul elő ezen a néven. A szó amúgy görög eredetű, míg mások a kelta eredet mellett is lándzsát törnek. Sőt, egyes elméletek szerint az Ister szó lehet a kulcs Esztergom nevének megértéséhez is, amely szintén a Duna mellett fekszik, ám Esztergom kapcsán természetesen nem ez az elsőrendű magyarázata jön szóba nyelvészek magyarázata szerint.