Kiábrándító neve volt a Balatonnak régen, szolgáknak köszönhetjük, hogy ma így hívjuk a magyar tengert

Balaton, Balcsi, magyar tenger, "a Tó". Számos névvel illetjük országunk büszkeségét, de sokan nem is tudják, hogy mi volt Közép-Európa legnagyobb tavának eredeti neve. Nagyjából 10-12 ezer évvel ezelőtt alakult ki, de csak akkor kapta az első nevét, mikor kelta népek laktak a környéken. Ők Pelsónak nevezték el, és később a térséget megszálló rómaiak is így hivatkoztak rá.

Akkoriban Lacus Pelsó volt a teljes neve, ami azt jelenti: Sekély Tó.

Az időszámításunk szerint 6-8. században idetelepült avarok még megtartották ezt a nevet, de a velük együtt érkező szláv szolgák körében elkezdett terjedni az új elnevezése. Mivel egy nádasokkal, szigetekkel, lápos területekkel tarkított tóról volt szó, egész egyszerűen Blattónak, vagyis mocsárnak nevezték el.

A hosszú évek során ez átalakult Blatnóra, később Bolotinra, Balotinra, Balatinra, majd Balatonra; a szláv népeket magukba olvasztó magyarok aztán ezt is tartották meg. Magyarország legnagyobb tavát a külföldi országokban is így emlegetik, kivéve Németországban, ott ugyanis Plattensee-nek nevezik.

Azt nem tudni, hogy pontosan mikor kezdték el Balatonnak hívni a magyar tengert, de az biztos, hogy az 1055-ben kiadott Tihanyi alapítólevélben már majdnem így írták le. Ezt a dokumentumot I. András király állíttatta ki abból a célból, hogy visszaadják azoknak a birtokoknak a neveit, amiket a monostornak adományoztak. Bár a szöveg nagyrésze latinul van, az alapítólevélben 58 magyar szót találtak - köztük a Balaton nevét, de akkor még Balatin formában.

Oly sok neve volt, a legmeglepőbbet pedig még nem is említettük. Nem sokan tudják, de hazánk második legnagyobb tava, a Fertő-tó azért kapta ezt a nevet, mert ez tulajdonképpen magának a területnek a jellemzése (mocsara, vizes) volt. Éppen ezért annak idején nem csak a Fertőt hívták fertőnek, de minden egyes tavunkat - köztük a Balatont és a Velencei-tavat is; vagyis volt idő, mikor

Magyarország összes tava egyszerűen csak fertő volt.

Bár a magyar-osztrák határon fekvő állóvíz megőrizte eredeti nevét, a tatárjárás után betelepített németek megpróbálkoztak azzal, hogy meghonosítják a Neusiedel-t (a neu újat jelent, a siedel pedig települést), de nem sikerült nekik.