Te is bevetted ezt a konyhai maszlagot? Nem is olyan egészséges ez az alapanyag

Megszámolni is nehéz, hogy az utóbbi évtizedekben hány és hány „csoda” alapanyag és élelmiszer híre járta be a világsajtót és tett szert komoly népszerűségre az egészségtudatos fogyasztók körében. Természetesen nem lehet kárhoztatni azokat, akik a mindennapok során szeretnének többet tenni egészségük megóvása, vagy jobb közérdekük érdekében és erre bizony kevés alkalmasabb terület van a konyhánál, illetve a főzésnél. Viszont egy dologra mindig próbálni kell odafigyelni: itt is igaz a régi mondás, miszerint „nem minden arany, ami fénylik”. Azaz nem szabad mindent elhinnünk, egy kis óvatosság sosem árt.

Az elmúlt időszakban reneszánszát élte a valóban gyönyörű, rózsaszínű himalájai só kultusza. Ezt a ránézésre is tetszetős konyhai alapanyagot nem csupán szépsége miatt keresték az emberek a boltok polcain, hanem a médiában beharangozott, egészségre gyakorolt pozitív hatásai miatt is. Egy időben sorra bukkantak fel azok a „szakértői” videók és ismertetők, amelyek a hagyományos sóval összehasonlítva kiemelték, hogy mennyivel egészségesebb és mindenkinek át kellene állnia erre. Vajon valóban annyira kedvezőek a tulajdonságai, vagy ez csak egy ügyesen felépített átverés?

A sokakat foglalkoztató kérdésre a tudomány is kereste a választ, így már nem titok, hogy mi az igazság. Valójában különleges színét leszámítva szinte semmiben nem tér el hagyományos változatától. A neve nem átverés, valóban van köze a Himalájához, de nem ahhoz a részéhez, ami elsőként a legtöbb embernek beugrik. A Mount Everest mindenki által ismert régiójától mintegy 1400 kilométerrel távolabb, északkelet Pakisztánban, a hegylánc legtávolabbi lábánál bányásszák a „Salt Range” nevű területen.

Évente mintegy 400 ezer tonnát termelnek ki belőle, ami jól mutatja, mekkora üzlet rejlik a csodasóban.  A közel 15 Szabadságszobor súlyának megfelelő mennyiségű sót utána elszállítják a világ minden pontjára. A legendák szerint ezt a különleges lelőhelyet még Nagy Sándor seregei fedezték fel, az 1500-as évek óta pedig kiterjedt kereskedés alapját képezte. A bányák napjainkban turista látványosságként is megállják a helyüket, tehát kétszeresen is hasznosak a régió számára.

Sokak nagy bánatára a rózsaszínű sóhoz kapcsolódó varázslatos jótulajdonságok zömét a kutatók már egytől egyig megcáfolták. A belőle készült sólámpák a közhiedelemmel ellentétben nem képesek negatív ionok felszabadítása révén gyógyító hatást kifejteni. A fogyasztása kapcsán pedig kiemelték, hogy a színe részben valóban egészségre jótékony hatású ásványi anyagok jelenléte miatt alakult ki, de azok mennyisége annyira alacsony, hogy a gyakorlatban semmilyen előnnyel nem bír a fogyasztása a hagyományos sóval összehasonlítva. Amennyiben valaki akkora adagot szeretne bevinni a szervezetébe, ami már elegendő mennyiséget tartalmaz belőlük, az halálos dózissal érne fel.

Végül, de nem utolsósorban a színére visszatérve elárulták azt is, hogy különleges árnyalatát valójában a nagy mennyiségben jelen lévő vas-oxidnak köszönheti, amit népiesen csak úgy neveznek, hogy rozsda. Ezek után mindenki eldöntheti, hogy a rózsaszínű só megéri-e számára azt a felárat, amit elkérnek érte a boltokban.