A Tisza mellett döbbenetes kincs lapulhat? A fél világ arra várhat, hogy egyszer kiderüljön

Attila király i. sz. 453-ban hallhatott meg, és sok forrás szerint valahol a mai Magyarország területén érhette el a végzet, és itt is temethették el. A Képes Krónikában utalnak rá úgy is, mint Isten ostorára, aki Magyor unokája. És persze számtalan alkalommal kötötték már őt a magyarokhoz. A temetésvel kapcsolatban is számtalan legenda él, ezek közül a leghíresebb, hogy hármas koporsóban temették el, és hogy senki ne tudja a temetkezés helyét, később eltűntették a sírhely megásóit is.

A temetkezés helye pedig már évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját, hiszen feltételezhetjük, hogy valószínűleg mesés kincsekkel temethették el a nagy uralkodót, akár aranykoporsóban.

De mégis hol lehet a sír? A magyar forrásokban gyakran visszatér az, hogy Keveháza lehet a sírbolt helye, amit később a Fejér vármegyei Kajászó településsel hoztak összefüggésbe a szakértők, kutatók és tudósok. Később a hagyomány már egy folyót említ, hogy valami vízfolyás mellé kerülhetett át a sír. De sok kutató azt is felveti, hogy először az uralkodó központját kellene megtalálni, amelyről szintén nem tudunk túl sokat, sokan ezt Óbudával, illetve Sicambriával hozzák kapcsolatba, ám nincs egyetértés a kérdésben, hogy hol állhatott az uralkodó központja.

De sokszor feljön az is, hogy valahol a Tiszánál lehetett a temetkezési helyszín, sőt, korábbi legendák még arról is beszámolnak, hogy a halála pillanatában pontosan melyik ház helyén állhatott a sátra a későbbi Szeged területén.

Legendák szerint Attilát a Tisza elterelésével temették el, így valahol erre felé kell keresni a sírt. Csongrádban is számtalan legenda övezi Attila temetkezésének helysznét. De számos Tisza-part település mondja magáénak a híres uralkodó sírjának helyét. Ez a legenda amúgy elsősorban szépirodalmi példákban lelhető fel, Gárdonyi Géza a Láthatatlan ember című regénye sokat foglalkozik a temetéssel. A regényben amúgy Attila Tisza-parti városáról is beszélnek.

Atilla sírjának kérdése még jobban is érdekel?

(Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Délmagar)