Ez a magyarok egyik kedvenc húsos csemegéje – olyan titkokat árulunk el róla, amit nem biztos, hogy tudtál

A kolbász: magyarok százezreinek a kedvenc étele. Füstölt, csemege vagy csípős, az biztos, hogy szinte minden magyar háztartásban megtalálható ez a jellegzetes élelmiszer. Tudtad azonban, hogy számtalan titkot rejt a kultúrája és története? Megmutatunk most ebből párat! 

Először is, a kolbász nem teljesen új-keletű találmány, ugyanis már az ókori görögök is előszeretettel készítették. Csak nem éppen disznóból, hanem kecskéből: a szalonnával, véres keverékkel töltött kecskebeleket még versenyeken is tálalták a győztes jutalmaként. 

De nem mindig volt ennyire természetes és elismert a kolbász készítése - Bölcs Leó bizánci császár a következőképpen próbálta meg elriasztani az embereket az ételtől: 

„Fölséges füleinkhez jutván a hír, hogy belekbe húst és vért pakolnak, mint gabonát zsákba, s ilyetén módon, mint más, közönséges eledel megevődik, császári fölségünk efféle szégyenletes dolgokat nem nézhet tovább... Valaki tehát vért ilyetén módon gyömöszöl gyomrába, az pőrére vetkeztetik, megbotoztatik, az országból kiűzetik.”

Más szavakkal tehát megnézhette magát, aki kolbászt készített, mert elvették mindenét, megverték és még száműzték is. 

Aztán lássuk csak a következőt... Tudtad, hogy az a kolbász, amelyik a szalonnán és a sertésszínhúson kívül más állati részeket is tartalmaz, az nem tekinthető hagyományos magyar kolbásznak? Így tehát nem járja, ha belsőségeket, vért vagy gabonát töltünk bele. 

De az sem mindegy, hogy milyen típusú kolbászt szeretnénk, mint ahogyan az kiderült: létezik ugyanis paprikás sódar-kolbász és sonka-kolbász is. Ebből az előbbi ismérve, hogy fűszerezése hasonlít a hagyományos kolbászéhoz, de elkészítésének módja a sonka-kolbászét követi. Ez a ''hibrid'' típus a sonka- és a hagyományos kolbász ötvözete. 

Ahány ház, annyi szokás, de egy biztos: a kolbász régóta meghódította magának az országunkat.