Az amazonasi pirulós delfin és az indián „tábor” – galéria
Olvass tovább...
A koronavírus-járvány bizonytalan időre elnapolta utazásaimat, így most az elmúlt évtized legjobb pillanatait fogom feleleveníteni időről-időre. Jurák Zsolt vagyok és most egy kicsit más szemszögből folytatom a „Zsolt utazása” című rovatomat.
Előző cikkemben arról írtam, hogy mennyire vágják át az indián „táborban” a turistákat:
Olvass tovább...
Ez az írás a megszokott történetmesélés helyett, inkább egy ételt „mutatok be”.
Az Amazonas vidékén való tartózkodásom alatt az egyik nap kíváncsiságból piranha halászlét rendeltem.
A piranha rajban él, mely csak növeli veszélyességét. Az őrült táplálkozási vágy annyira izgalomba hozza az egész halrajt, hogy szinte másodpercek alatt széttépik és elfogyasztják a zsákmányt. Az egyedül élő példány kevésbé agresszív, mint csapatban élő társai, de ha megfélemlítve vagy stresszhelyzetben érzi magát, gondolkodás nélkül támad.
Úgyhogy úgy voltam vele, hogy inkább én egyem meg őt, mint ő engem…
Megrendeltem a levest, ami egy sűrű, alapban íztelen lé volt. A hal húsa fehér, elég száraz, a levesben lévő zöldségek jellegtelenek. Erős, apró savanyú paprikát tettem bele, amit a brazilok előszeretettel fogyasztanak, de még ettől sem lett felejthetetlen íze…
Egy tényszerű megállapításom maradt az étel elfogyasztása után:
ebből egyszer ennyi elég volt!
[[galeria]]