Pont ma gondolkoztam azon, hogy elnyalnék már egy jó tengerimalacot.
Sokan biztosan kiakadnak, akikhez most jut el a hír, hogy Dél-Amerika legtöbb helyén bizony megeszik a nálunk kis kedvencként tartott tengerimalacot. Az elején én is furcsán néztem, de mára már teljesen elfogadtam. Fontos fehérjeforrás, és biztosan nagyon finom is. A kis tüneményeket átsütik, és krumplit adnak melléjük.
Hogy megeszik őket, az egy dolog, de fagyit még Ecuadorban sem készítenek belőlük. Az ötlet María del Carmen Pilapaña fejéből pattant ki, akit mindenki őrültnek gondolt az elején, még a családja is, de ma már gyakorlatilag ebből élnek.
A recepthez természetesen itt is le kell sütni a rágcsálót, aztán pástétomot csinálni belőle. Ehhez még kevernek tejet és tejszínt, aztán mehet a hűtés, hogy igazi fagyi legyen belőle. Ha kész van, már kérhetjük is az egy gömb tengerimalacot, aminek amúgy csirkéhez hasonlít az íze.
A tengerimalac kuriózum, de érkezhetnek majd a rák, disznó, és a valódi csirke fagyik is.
Nekem meg mindenki bocsássa meg, hogy egy ritka szemét videóval búcsúzzak.