Zsolt utazása: az első meglepetések, amik Kubába érve érik a turistát – galéria

Utazási tanácsadónk az Amerikai Egyesült Államok néhány tagállamát járja végig, és onnan renszeresen küldi élménybeszámolóit. Legutóbb Miamiban járt, most pedig Kubát vette célba.

„Kubába utazni alapjában könnyű, kivéve Amerikából, mert akkor mindenkire az amerikai szabályok érvényesek. Kizárólag tizenhárom pont közül lehet kiválasztani azt a célt, hogy miért akarunk ide utazni, de óriási meglepetésre a turizmus és a pihenés a nem támogatott kategóriák közé tartozik...

Nagy megkönnyebbülés, hogy a légitársaság a repülőtéren elintézi a vízumot. Így az a sok felhajtás, amit előtte olvastam a beutazás nehézségeiről nem bizonyult valósnak. Rövid sorbanállás és 100 dollás megfizetése után máris a kezemben volt a kubai vízum, amit csak névreszólóan ki kellett töltenem.

A repülés 47 percet vett igénybe épphogy felszállt a gépünk, máris megkezdtük a süllyedést. Azt már elsőre is megállapítható volt, hogy a leszállópálya tele van kátyúkkal, pluszban maga a betonút is rossz minőségű volt, és ez az egész valahol egy eldugott zsákfaluban talált engem. Egy kubai gépet leszámítva üres volt a reptér, így oda döcögtünk egy „csőhöz”...

Megérkezés után egy nagy csarnokba tereltek be minket, ahol először a vízumot ellenőrizték. Majd némi technikai hiba leküzdése után két perc alatt bejutottam az országba. Ezután hat látszólag orvosnak öltözött hölgy állta el az utamat, akiknek át kellett adni azt az okiratot, ami bizonyítja, hogy az elmőlt tizenöt napban semmilyen betegségem sem volt. Majd ezt követően az összes csomaggal oda kellett menni a vámoshoz és átadni még egy igazolást, hogy nincs nálam semmi elvámolni való. Végül is nem lehet okom panaszra, hiszen harminc perc alatt ki is jutottam a repülőtérről, ahol már várt a kedves helyi kontaktom, akivel elmentük a szállodába.

Útközben sok ismerős helyet láttam. A tíz évvel ezelőtti utam emlékei fel-felvillantak, és megállapíthatom, hogy semmi nem változott:

• két kilométeres sor a benzinkút előtt.
• stopposok a főút mellett.
• rengeteg lepukkant épület.
• dögös kocsik hiánya.

Megérkeztem a szállodába (a következő bejegyzésembem megmutatom), ahonnan telefonálni akartam egy közeli hotelbe. Megkértek, hogy fáradjak be a telefonfülkébe, a kezelő majd hívja a számot percenként 20 centért de nem hívta... Vártam, és vártam, és talán órákat is várnom kellett volna, ha nem unom meg. Ugyanis a kezelő nem tudta kapcsolni az öt kilométerre lévő hotelt.

Welcome to Cuba! És ez még csak a kezdet...”

– írta Jurák Zsolt.

[[galeria]]