Az özvegy poliphalász egyedül él egy szigeten, és nem akar elköltözni

A Dokdo nevű szigetcsoporton 49 növényfajt, 93 rovarfajt és 107 madárfajt találunk, magán Dokdón pedig egyetlen embert. Ebben Dél-Korea és Japán között egyetértés van, minden másról viszont vitatkoznak a szigetek körül. A történelmét és a hovatartozását is másként ítélik meg az elmúlt másfél ezer év alapján, sőt még magyarul is igyekeznek meggyőzni az olvasót a saját igazukról a két ország valamelyikének hívei. Nézzünk csak egy-egy bekezdést az elmúlt évek cikkeiből, először (a sorrendnek semmi jelentősége) a koreainhungary.blog.hu oldalról:

„Japán a történelem során a sziget létezésének nem tulajdonított különösebb jelentőséget egészen az 1904-es orosz-japán háborúig. Stratégiai szempontokat figyelembe véve 1905-ben illegálisan

kisajátította a sziklaszirtet, hogy innen figyelhesse az orosz támadó hajókat.

Ettől a naptól kezdve Takeshimának nevezték, amit a Shimane Prefecture Public Notice-ban rögzítettek is.”

Mit olvashatunk ezzel szemben a „Dokdo a miénk” című írásban, az okinawa.blog.hu oldalon ? Többek között ezt: 

„Japán kezdettől fogva békésen, de határozottan és következetesen tiltakozik a koreai »megszállás« ellen, s szakadatlanul próbálkozik a két oldalú, majd a magasabb nemzetközi fórumokon (például a Hágai Nemzetközi Bíróságon) megtámadni az egyoldalú koreai álláspontot. Sikertelenül;

Korea a saját igazát erőszakkal képviselve nem hajlandó jogi úton tisztázni a helyzetet.”

Az okinawa.blog alapján a szigeteket japánul Takeshimának (Bambusz-szigeteknek) hívják, a nagyobb nyugati tagot Otoko-jimának (Férfi-szigetnek), a keletit pedig Onna-jimának (Női-szigetnek) nevezték el. Az írás is említést tesz arról, hogy a keleti szigetre költözött 1991-ben egy koreai poliphalász házaspár is, állandó lakosként.

A Női-szigeten élő házaspár férfitagja tavaly októberben hunyt el, a CNN alapján viszont a 81 éves özvegyének esze ágában sincs otthagyni Dokdót. A róla szóló riportot a turizmus.com így tálalja : 

Nevezhetnénk Kim Sin-yeol-t Mrs. Robinsonnak is, de ő korántsem magányos, a sziget ugyanis

egyike lett a világ legfelkapottabb turisztikai  desztinációinak:

évente 160 ezer ember keresi fel. Akik már mindenütt voltak, azok a Dokdo-szigeteket szeretnék látni. A világítótorony üzemeltetői vagy a turisták csupán pár órát tartózkodnak a meseszép fekvésű földdarabon, de az özvegy nem tervezi, hogy elköltözne innen. Amint azt a CNN-nek nyilatkozta, megszokta már, hogy esténként csend van,

háborítatlan nyugalom, és ő csak itt tud jól pihenni.

A sziget a legközelebbi szárazföldről háromórás hajóúttal érhető el, persze sokan helikopterrel is érkeznek.

A terület hovatartozásáról így ír a turizmus.com: több mint 300 éve vitatkozik erről a két ázsiai ország. Szerepe akkor értékelődött fel, amikor Japán a II. világháborúban rájött, hogy milyen fontos stratégiai megfigyelő szerepe lehet egy itteni támaszpontnak. Az 1950-es években a koreaiak fegyveres őröket állítottak fel a szigeten. Japán szerint Dél-Korea illegálisan foglalta el a Takeshima-szigeteknek nevezett területet. A koreaiak viszont

azt állítják, hogy a sziget a hatodik század óta már koreai felségterület volt.

A koreai kormány nem ösztönzi, hogy mások is a szigetre költözzenek. De amíg folyik a területi vita, a turisták száma egyre nő: igaz, hogy a legtöbben csak fényképezni jönnek ide, no meg azért, hogy elmondhassák: a világ egyik legelhagyatottabb területén is jártak már.