A világ ötödik legnagyobb szigetén járunk, a Baffin-szigeten, Grönland szomszédságában. Itt lelkesek a kutatók a globális felmelegedés láttán, hiszen olyan vizsgálatokat folytathatnak, olyasmiket láthatnak, amiket még senki az emberiség történetében.
„Reméljük, hogy folytathatjuk munkánkat a Baffin-szigeten, hiszen a jégsapkák és a gleccserek továbbra is folyamatosan olvadnak, ezáltal pedig egyre több minden mutatkozik meg az ősi tájból. Így lehetővé válik a számunkra, hogy további meglepő felfedezéseket tegyünk” – íme csak egy, a szokatlan kutatói vélemények, megközelítések közül, amelyek a Baffin-sziget megváltozatásával kapcsolatosak.
A globális felmelegedés sok szempontból végtelenül szomorú következményekkel jár, ugyanakkor a jégből felolvadó táj itt most gyönyörű, barátságos arcát mutatja, amely egyre inkább megismerhető. Az mnn.com varázslatos képekkel tarkított cikkére a Sokszínű Vidék lelt rá.
A Colorado Egyetem Sarkköri és Alpesi Kutatóintézetének munkatársai járják e vidéket, és többek között arra a megállapításra jutottak, hogy:
„A mohák képesek felébredni a hosszú dermedt álomból, és újra fotoszintetizálni. Ők a növényvilág zombijai, igazi élőhalottak, hisz több ezer éven át csak élettelenül lapultak a hótakaró alatt, és miután elolvadt fölöttük a jég, újra életre keltek.”
Az ősi moha és zuzmó maradványai megmutatják azt is, hogy mikor érte őket utoljára napfény. Míg a gleccserek folyamatosan mozgásban vannak, csúsznak, a jégsapkák hosszú ideig stabilak, időkapszulába zárják mindazt, ami alattuk rejlik.
„A magas tengerszint feletti tájak önmagukban is lenyűgözőek, de a tény, hogy a felszínt, amin sétálunk, már évezredek óta jég borította ezelőtt, és csak most vált mindez láthatóvá, ami alázatot követel az embertől. Emellett persze az is nyilvánvaló, hogy emiatt rengeteg információt nyerhetünk a jégtakaró múltjáról és a tájról.”