Meglazult a fürdőszobában egy csempe és benéztem mögé, sikítva hívtam a burkolót

Petra és férje hosszú idő után belevágott a lakásfelújításba, ami azonban nem várt következményeket hozott a mindennapjaikba. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Az elmúlt hónapokban egyre inkább úgy éreztük a férjemmel, hogy ráférne egy felújítás az otthonunkra. Nem egy nagy ház, de a fürdőszobai burkolat kezdett elavulttá válni, és a konyha sem tündkölt már úgy, mint amikor először beköltöztünk. Mivel mindketten dolgoztunk, nem volt időnk arra, hogy magunk intézzük a munkálatokat, így döntöttünk: megbízunk egy szakembert. Így lépett be az életünkbe a burkoló, aki most hívjunk mondjuk Lászlónak.

A felújítás sok erőt kivett belőlünk már előre is.

A férjem, Péter, kicsit szkeptikus volt az ötlettel kapcsolatban, de végül találtunk egy szakembert, akit több ismerősünk is ajánlott. László, a burkoló, egy középkorú, kicsit talán szószátyár férfi volt. Megállás nélkül ontotta a szakmai ellátást és tippeket, amint belépett hozzánk. Eleinte minden jól ment, és mi elégedettek voltunk a munkálatok tempójával.

Nem ő volt az egyetlen a lakásban, akit megbíztunk: régóta volt bébiszitterünk.

Mivel mindketten dolgoztunk, a kislányunkat egy bébiszitterre kellett bíznunk, ez pedig a felújítás ideje alatt különösen fontos volt. Anna, a bébiszitterünk, egy kedves, mosolygós fiatal lány volt, aki nagy lelkesedéssel végezte a feladatait. Gyorsan megkedveltük, mert nemcsak gondoskodott a gyermekünkről, de még arra is maradt energiája, hogy minden nap rendet rakjon maga után.

Azt hittem, az hogy a burkoló és a bébiszitter egyszerre lesz nálunk, amíg mi a dolgozunk, nem okozhat különösebb gondot. Hiszen mindketten elvégzik a feladatukat, és nincs miért aggódnunk.

A burkoló remekül teljesítette a megbízását és Annával is elégedettek voltunk.

Néhány hét elteltével, amikor a munkálatok a vége felé közeledtek és már közel voltunk ahhoz, hogy visszakapjuk a régi, de megszépült otthonunkat, egy kellemetlenség történt. Egyik este, miután hazajöttem a munkából, a fürdőszobában a férjem hívta fel a figyelmemet valamire: az egyik csempe meglazult. Ez furcsa volt, hiszen az egész falat frissen burkolták néhány nappal ezelőtt.

Lépéseim lassúak és megfontoltak voltak, de ahogy közelebb léptem megnéztem közelebbről. Ahogy megmozdítottam a csempét, valami váratlanra bukkantam: egy óvszer volt mögé rejtve. Elsőre nem értettem, miért került oda, de a helyzet abszurditása és a gondolat, hogy valami komoly félreértés állhat a háttérben, azonnal felzaklatott.

Mérgemben először azt gondoltam, hogy milyen vicc lehet az egész, de amikor László, a burkoló, másnap ismét megjelent, és láttam, ahogy zavartan mosolyog, azonal megkérdeztem tőle, hogy mi ez az egész. először próbált kitérni a válaszadás előtt, de végül bevallotta, hogy valójában nem szándékosan került oda az a bizonyos dolog.

A történet hamarosan kibontakozott. Kiderült, hogy László úgy érezte, Anna, a fiatal bébiszitterünk, túlságosan naivan áll az élethez. Szeretett volna valahogyan szólni neki a felelősségteljes viselkedésről és a védekezés fontosságáról. De nem volt elég bátor, hogy szemtől szembe mondja el ezt, így hát – gondolta – egy finom jelzést hagy a fürdőszobában, amit Anna majd talán észrevesz, viszont azt elismerte, hogy véletlenül került befalazásra az a bizonyos eszköz.

A kellemetlen helyzet rendkívül felzaklatott.

A történet hallatán szinte éreztem, ahogy a vér felforr az ereimben. Hogyan gondolhatta ezt? Hogyan képzelhette, hogy egy ilyen kényes téma ily módon kerülhet napvilágra? Nem csak az zavart, hogy a burkoló ilyen módszert választott, hanem az is, hogy ez a "felvilágosító" gesztus a mi otthonunkban történt, a fürdőnk csempéje mögött.

Természetesen beszéltem Annával is, amikor megtudtam mindezt. Ő teljesen ledöbbent, nem is tudta, hogy bármi ilyesmi történt volna. Elmondta, hogy sosem vett észre semmi furcsát László viselkedésében, és igazából ő is sokkot kapott a burkoló magyarázatától. Mindketten egy kellemetlen helyzetbe keveredtünk, amit egyébként könnyen el lehetett volna kerülni

Miután minden kiderül, a felújítás lezárult. Bár a burkolást László befejezte, és a végeredmény alapvetően megfelelő volt, mégsem tudtam megbízni benne. Anna pedig ugyan folytatta nálunk a munkát, de egy időre mindannyian kissé feszélyezetten mozogtunk a házban. A csempe mögé rejtett „figyelmeztetés” egy olyan gesztus volt, amelyet soha nem fogok elfelejteni.